2014.09.27. 08:16
Közös kiállítást rendezett a három gyerekkori barát
Három vasszilvágyi származású alkotó, Vincze László, Sulyok János és Pődör György mutatkozik be szülőfaluja második szomszédjában, a felújított vasszécsenyi művelődési ház modern tetőterében, amit kifejezetten a művészetek befogadására, kiállítási célra alakítottak ki.
Egy országos képzőművészeti nagyság, a vasszécsenyi Szkok Iván kiállításával nyitott a galéria, most pedig egy festőművész, egy fafaragó és egy ásványgyűjtő költő mutatkozik be. A Rozmaring Asszonykórus és a Tündérország óvoda nagycsoportosainak szereplése után Zsolnai Zoltán polgármester elmondta: amikor pár évvel ezelőtt megálmodták az épület hasznosítását, azt gondolták, a kis falu művelődési házában teret és távlatot adnak a művészetnek - „megadják maguknak a kulturális érzést, amit nagyvárosokban szokás”. A polgármester az alkotók feleségeit is virágcsokorral köszöntötte, minthogy „minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll”.
Pődör György ásványgyűjtő-költő, Sulyok János fafaragó népi iparművész, Vincze László festőművész - három vasszilvágyi születésű alkotó Vaszécsenyben állít ki
Már kisgyerekként is barátok voltak
Torjay Valter festőművész művészettörténész ajánlotta a kiállítást a népes közönség figyelmébe, emlékeztetve az idevalósiakat, hogy a három alkotó is itt játszott köztük gyerekkorában kisnadrágban, és ugyan elköltöztek innen, de hármuk közül Pődör György visszajött.
A helyi Rozmaring Asszonykórus minden falubeli közösségi rendezvényen fellép
- Már a középkorban nagy jelentőséget tulajdonítottak a zodiákus jeleknek – mondta a művészettörténész –, a román kori és gótikus templomok bélleteiben jelentek meg a szimbólumok. Pődör György, akinél összeölelkezik a költészet és az ásványgyűjtés minden csillagjegyhez tartozó kőhöz írt egy verset – ezt látjuk a középső teremben. Vincze László léleknyugtatásra kezdett festeni és a szenvedélyévé vált, elsősorban tájképfestő lett, aki pici, finom, tiszta ecsetvonásokkal, a színek aprólékos kidolgozásával bontja ki a látványt. Erdélytől a Balatonig utazunk vele hazai tájakon, de elkísérhetjük képei által Velencébe, Nápolyba, Toscanába is. Sulyok János népi iparművész, aki nagy tiszteletben tartja a fát és a szarut, művészetének alapja a népművészet, a régi pásztorfaragók és karcoló vadászok szellemi örököse – a külseje is ilyen, úgyhogy az ember és a mű a legnagyobb harmóniában van.
A vasszécsenyi Tündérország óvoda nagy csoportosai adtak műsort: 9 kisfiú és 2 kislány
A kiállítás által a két falu közelebb kerül egymáshoz
Vincze László egy festményt ajándékozott a polgármesternek, megköszönve a meghívást. Sulyok János nagyon meg volt hatódva, és elmondta a közönségnek: nagyon izgatott, hogy fogadják a tárlatot, amit „mi szilvágyiak hoztunk”, reméli, hogy ezzel a két falu közelebb kerül egymáshoz. Pődör György azt fejezte ki, hogy már vasszécsenyinek érzi magát, és megköszönte, hogy befogadták őt és családját ebben a faluban. Bízik abban, hogy ők hárman majd a szülőfalujukban is kiállíthatnak egyszer együtt.
Elöl: Torjay Valter festőművész, művészettörténész, aki olyan szépen beszélt a három vasszilvágyi alkotóról, hogy nyomban meghívták őt is kiállítani ebbe a szép galériába