Ahol minden arany, ami fénylik - Ismét levéltári napot tartottak Szombathelyen

Minderről dr. Melega Miklós főlevéltárossal, a Magyar Nemzeti Levéltár vasi levéltárának igazgatóval váltunk szót, nem akármilyen körülmények között. Az erődítményszerűen működő levéltár egyik raktárhelyiségében címeres levelek sorakoznak szép rendben bedobozolva a polcokon.

Nem is kutyabőr

Ezt hívja a köznyelv kutyabőrnek, magyarázza dr. Melega Miklós, bár nem kutyabőrből, hanem többnyire fiatal kecske vagy borjú bőréből készült a pecséttel, aranydíszítéssel ellátott finom - és nagyon drága! - pergamen. A levéltári nap idei témájához például úgy kapcsolhatjuk hozzá ezeket a díszes iratokat, hogy több, vasi kötődésű nemesi család is érintett volt a reformációban; igaz, a fő-nemesség jelentős része - mondjuk a Nádasdy família - később rekatolizált (újrakatolizált). A protestáns felekezetek továbbélését a köznemesség garantálta. A címeres levelek közvetlen szomszédságában középkori bőrbe kötött könyvek sorakoznak. Ezeket kizárólag szakemberek kutatják: másoknak nem is mondanának semmit a régi latin szövegek. Az egyetemen külön tantárgy az iratolvasás (sok más mellett a rövidítések rendszerében való eligazodás miatt).

Anyakönyvi kutatás

Van azonban olyan ága a levéltári kutatásnak, amelyet állampolgári jogon, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül magunk is gyakorolhatunk. Ez az anyakönyvi kutatás, családfakutatás, amely népszerű tevékenységnek számít a vasi levéltárban is. Természetesen ennek a kutatásnak is megvannak a - jogilag rögzített, mostanában éppen szigorított - szabályai, de azért bátran próbálkozhatunk: a levéltári szakemberektől minden segítséget megkapunk a régi iratokban való pontos eligazodáshoz.

Válni akart, unitárius lett

Tulajdonképpen az anyakönyvi kutatás fogásaival is bőven élnie kellett a reformáció jegyében megrendezett megyei levéltári nap egyik előadójának, Feiszt Györgynek, aki a helytörténetírást megalapozó egykori főlevéltárnok, Balogh Gyula (1837-1921) pályáját vázolta föl, különös tekintettel arra a tényre, hogy a katolikus Balogh Gyula áttért az unitárius vallásra. Feiszt György egyébként 34 évvel ezelőtt foglalkozott először Balogh Gyulával, akinek szombathelyi hírlapírói tevékenysége is jelentős. Az általa alapított Vas Megyei Lapok hetilapként indult 1867 őszén, de négy év múlva már heti kétszeri megjelenést is elbírt.

Balogh Gyula második feleségével, Szabó Annával. Valószínűleg miatta lett unitárius. A főlevéltárnok sokat írt, de a magánéletéről egy szót se ejtett. Feiszt György eredt a nyomába Fotó: Unger Tamás

Lapkiadóként Balogh Gyula nagy figyelmet szentelt a helyi egyesületek (régészeti egylet, dalárda stb.) munkájának, de a színházügynek is. Feiszt György viszont anno nem szentelt figyelmet annak, hogy Balogh Gyula törzslapján ott áll a bejegyzés: unitárius. Most viszont megpróbált utánajárni a dolognak. Arra jutott, hogy az eredendően katolikus Balogh Gyula válni készült első feleségétől, bizonyos Lukács Lujzától - akivel a katolikus vallás szerint 25 évesen kötött házasságot. (Valószínűleg a házassága hozta Kőszegről Szombathelyre.) Az állami jog szerint ugyanis 1869-től lehetővé vált a katolikus vegyes házasságok fölbontása; még akkor is, ha valamelyik fél "menet közben" váltott vallást.

Nagy valószínűséggel ez lehetett Balogh Gyula indítéka is az áttérésre. A budapesti unitárius levéltár adatai szerint 1887. augusztus 19-én jegyezték be őt unitáriusként. Hamarosan újra is nősült, Szabó Annát vette el: a házaspár fotója ott van a szombathelyi levéltári anyagban. Balogh Gyula levelezése még tartogathat meglepetéseket a kutatóknak. Sőt: lehet dolga Feiszt Györgynek is, hiszen szinte a valószínűtlenséggel határos módon Balogh Gyula bontóperének nincs nyoma sehol, még Kolozsváron, az unitáriusok hagyományos központjában sem.

Reformáció először

Dr. Melega Miklós pedig azt mondja, a reformációval még sosem foglalkoztak a rendszerint tematikus szempontok szerint megszervezett levéltári napon, most a jubileum jó apropó volt a hiány pótlására. Őt magát örömmel tölti el, hogy valamennyi kolléga lelkesen vetette bele magát a kutatásba, valamint hogy a református és az evangélikus egyház is érdeklődik az esemény iránt. A vasi vonatkozású - kultúrát, vallást, politikát, történelmet új fénytörésbe helyező - előadások pedig nyomtatásban is megjelennek. Eredendően ez a levéltári működés lényege: az írás, amely megmarad.