Kultúra

2014.10.28. 13:34

Liszt h-moll szonátája mostantól Ránki Fülöp szonátája is

Szombathely - Több százan voltak kíváncsiak a Ránki család zongoraestjére hétfőn. A Savaria Szimfonikus Zenekar kamarazene bérletes előadásait eredetileg hetven főre tervezték, a sorozat azonban kinőtte a kamaratermet, így a nagy érdeklődés miatt a Bartók Terembe költöztek a koncertek.

Cseszkó Tamás

Ránki Dezső és felesége, Klukon Edit évtizedek óta a magyarországi zenei élet kiemelkedő alakjai. Klukon Edit tizenhat évesen egyike volt annak a három fiatal zongoristának, aki bemutatta Kurtág György Játékok című sorozatát. Ránki Dezső számos nagy karmesterrel lépett föl, többek között Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Maazellel és Zubin Mehtával. 2005-ben Príma Primissima-díjat, 2008-ban Kossuth-díjat kapott. A házaspár közösen is koncertezik, a világ élvonalbeli koncerttermeiben hallhatja őket a nagyérdemű.

Fotó: A szerző

Hétfőn este bebizonyították, a Ránki család igazi bátor família, olyanok, akik bár merész húzásaikkal olykor meghökkentik a közönséget, sőt olykor kételyeket is támasztanak, végül mégis ők nyernek. Már maga az bátorságra vall, hogy a koncert kezdetén nem a házaspár, hanem tizenkilenc éves fiuk, Ránki Fülöp állt a közönség elé. Ránki Fülöp szerény ifjú, a műsorfüzetre pillantva pedig egy pillanatra valóban megijedünk, a menü ugyanis Liszt Ferenc h-moll szonátája, mely a zongorairodalom egyik legnehezebb műve, 1900-ban csak felháborodást vállalva tűzhették műsorra, és még Robert Schumann (neki dediálta Liszt) is idegenkedve fogadta a csodálatos darabot. Később viszont a legtöbbet játszott 19. századi zongoradarab lett, és elfoglalta méltó helyét a zeneirodalom elismerten legnépszerűbb alkotásai között.

Ránki Fülöp vár... Perceken át vár, hogy az utolsó zörej is elnémuljon a Bartók Teremben, végül valóban megszűnik minden köhintés, a közönség nem mer moccanni. Mosolyogva figyeljük, ahogy a felnőttkort éppen elhagyó ifjú ilyen erősen irányítja az embereket, a csend erejével. Aztán kezdetét veszi az a fél óra, melyben Ránki Fülöp egyedül marad a zongorájával, kizárja a külvilágot, talán a közönséget is, ám a hangok mégis visszatérnek a befogadóhoz. Ránki Fülöp olyan őszintén ad át minden hangot, hogy a Bartók Terem székében ülve elhisszük neki, hogy minden igaz, talán még azt is, hogy minden hang a sajátja, és kegyeskedik megosztani velünk. Ez a kegyeskedés ugyanakkor kicsit sem fölényes, sokkal inkább úgy érezzük,  Ránki Fülöp egy másik világban él, és e másik világot próbálja meg velünk megismertetni, bár tudjuk, soha nem jutunk el arra a szintre, amire ő. Így derül ki, tökéletes arra, hogy Lisztet interpretálja, azt a Lisztet, aki a mű keletkezésekor már Weimarban háta mögött hagyva az ünnepelt zongora-virtuózként eltöltött vándoréveit, elsősorban a zeneszerzéssel foglalkozik.

A h-moll szonátában összegezte addigi zongorista és zeneszerzői tapasztalatait. Félórás, egyetlen összefüggő zenefolyam, az érzelmi világ teljes perspektívájával. Heroikusan lázadó témaritmus, grandiózusan dübörgő akkordok, édes és kecses éneklés, szeszélyesen felcsattanó kadenciák, gyorsuló száguldás-élmény, majd végül a tompa magába roskadás. A magába roskadás  hangjai, mint egy hűvös szellő söpörnek át a Bartók Terem falain, megcsapva a közönség arcát, majd hirtelen véget ér a mű.  A háttérből még halljuk, ahogy a közönség felsóhajt, majd kirobban a taps, óriási a siker. Ránki Fülöp még ezekben a percekben is megmaradt saját világában, Liszt világában, de talán jól is van így. Az est második felében Ránki Dezső és Klukon Erik bűvölik a zongorát, négykezeseznek, két zongorán játszanak, kacérkodnak, nevettetnek, vitatkoznak, kibékülnek. Látszik, hogy óriási az egység közöttük. A koncert végén, miközben újra perceken át tapsolunk, mégis egyetlen dologra tudunk gondolni, Liszt h-moll szonátájára, mely mostantól Ránki Fülöp szonátája is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!