Már állomásfőnök lehetnél - Koncz Gábor színész szerepekről, kollégákról, pingpongról

„Ennyi idősen már megfontoltabban kering a vér”, mondta az örökifjú színész, Koncz Gábor, akivel pénteken este Fehér László beszélgetett. Évek óta hív olyan vendégeket a Cselekvő Összefogással Celldömölkért Egyesület, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz, Kemenesaljához.

Koncz Gábornak több kötődése is van, hangsúlyozta Fehér László polgármester. A halhatatlanok társulatának tagja – egykori igazolt asztaliteniszező – heti rendszerességgel vív pingpong-csatákat otthonában a celldömölki extra ligás csapatot edző Klampár Tiborral és Fazekas Péterrel, a CVSE játékosával. A páros mérkőzéseken a negyedik játékos dr. Bátorfi István – az egykori asztalitenisz-csillag Bátorfi Csilla édesapja és edzője –, aki a pénteki beszélgetésre is elkísérte barátját.

A városvezető – aki köztudottan ma is aktív játékos – azonban nem csak a sportbarátság okán hívta meg a színészt. Koncz Gábor volt felesége is itt élt – „a gimnázium legszebb lánya volt”, emlékeznek ma is rá. „Két feleségtől két gyönyörű lányom született, akik gyönyörű unokákkal ajándékoztak meg”, áradozott a művész, aki nagyjából le is tudta a pletykalapok vele kapcsolatos legfelkapottabb témáját: Koncz Gábor és a nők. „Mindenre válaszolok, kivéve a pletykákat, azokat a közönség úgyis jobban tudja”, szögezte le már a beszélgetés elején. Azért hozzátette: „A házasság a szenvedély temetője.” És azt, hogy a kora – 76 év – és az erkölcsök között szoros viszony van.

A sok más elismerése mellett Jászai- és Kossuth-díjjal is kitüntetett mezőkövesdi színész több mint öt évtizede formál meg különböző karaktereket. Közel 350 filmben játszott, 140-ben főszerepet. S a legtöbben társa volt a ló. „A ló az egész életemet elkíséri”, emelte ki. „A családom kulák volt, gyerekként megismertem a lovakat. Aztán a filmekben saját lovaimmal forgattam.” Tégy jót a testeddel, hogy szívesen lakjon benne a lélek – vallja, s ezen nem csak a lovaglást és a pingpongozást érti, de a vízisít is. A jelenlévők nagy derültséggel hallgatták a sportos-sztorikat, amiket ellenállhatatlan humorral adott elő.

Önálló estjének darabjaira is sor került. Hangulatok és stílusok váltották egymást, művészi árnyalatok, melyeket színészként és rendezőként is jellemzik. Merthogy mások mellett játszott együtt Dayka Margittal, Madaras Józseffel és Bujtor Istvánnal, rendezte Páger Antalt, Tolnay Klárit és Benkő Gyulát is. Felsorolni is lehetetlen volt az esten a szerepeit, egy-egy kivetített fotó után mesélt a filmjeiről. A dunai hajósról, aminek forgatásán a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig járták be az utat a Kossuth nevű hajón; a Borsról, aminek három epizódjából őt és Bujtort kihagyták.

„Minden részt más rendezett. Jöttek is a levelek a bennünket kihagyó rendezőnek: azokat hagyta ki, akik rendezőt csinálhattak volna magából! Rengeteg levél jött, legalább ötvenet a Bujtor írt”, tette hozzá Koncz. Megemlegette a Fábián Bálint találkozása Istennel filmet is, ahol édesapja ruháját viselte. Anyukájáról is mesélt: ha jó szerepet játszott, akkor anyukája nyugtázta, hogy „ilyennek neveltelek, fiam”, de ha rosszat, akkor napokig ki sem mozdult hazulról. Édesapja egyébként papnak szánta, de hát „nők nélkül semmit sem ér az élet”. Édesanyja szerint: „Ha itthon maradtál volna fiam, már állomásfőnök lehetnél”. „Szeretem, ha szeretve vagyok”, összegzett a színművész, akit Celldömölkön is imádott a közönség.