Márai-fagylalt - Dr. Czetter Ibolya a kassai polgárról

A rendszerváltás után vált hirtelen népszerűvé az addig tiltott, legfeljebb tűrt író, Márai Sándor, akinek alakja és életműve köré legendák szövődtek. De talán ma sincsenek túl sokan, akik ezt a sokszínű, mégis egy irányba mutató, a művészi értéket erkölcsi tartással aládúcoló, rend és kaland vonzásában egyensúlyozó életművet igazán mélyrehatóan ismerik. Dr. Czetter Ibolya PhD közéjük tartozik. A Nyugat-magyarországi Egyetem Esztétikai, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, tanára a jövőre 100. születésnapját ünneplő KDG Tea & Tudomány-sorozatában Márairól beszélt. Czetter Ibolya pontosan tudja, hogy milyen nagy jelentősége van egy-egy ilyen alkalomnak, hiszen ő a Vas Megyei TIT elnöke, tagja az országos TIT elnökségének és az MTA Magyar Nyelvtudományi Bizottságának is. Most egykori iskolája tisztelte meg a meghívással: a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban érettségizett. 1987 óta rendszeresen publikál tanulmányokat és kritikákat. Kutatási területe többek között a stilisztika, a XX. századi irodalmi nyelv, Márai Sándor életműve. Több kötete jelent már meg: Az ismétlés gondolatalakzatainak értelmezése Márainak a Napló 1943-1944 és a Napló 1984-1989 című műveiben; Az elhagyás alakzattípusai és értelmezésük a Márai-naplók alapján, A stílus és a formák (Tanulmányok a nyelvművész Márai Sándorról) címmel.

Fotó: Lovassné Vass Enikő

Czetter Ibolya arra alapozta előadását, hogy „Márai Sándor közel fél évszázados kényszerű hallgatás után Magyarországon, egész Európában, sőt a nagyvilágban is otthonra lelt, ha tetszik, a kánon megkérdőjelezhetetlen részévé vált, bekerült a tankönyvekbe, valóságos bestseller lett. Nemcsak a művek kiadása, a kutatás is hatalmasat lépett előre az utóbbi évtizedekben. A gazdag korpuszt jelentő életmű kutatásában valóságos publikációs robbanás következett be, fontos részletkérdésekről szóló tanulmányok sokasága, de emellett számos, az alkotói életművet egységben láttató, összegező munka látott napvilágot; módszerek, témák, perspektívák, értékítéletek sokaságával találkozhatunk".

Az előadás ebben a sokféleféleségben nyitott utat a „velünk élő Máraihoz". Például úgy, hogy két világ határán, „fogalompárok között" helyezte el az író világát, értékrendjét: kultúra - civilizáció, egyéniség - tömegtársadalom, alkotás - fogyasztás, minőség - mennyiség, nyugalom - időhiány, hit - nihil, műveltség - felszínesség. Nem kérdés, hogy Máraihoz mindig a fogalompárok első tagja kapcsolható. De azt már valószínűleg sose tudjuk meg, hogy valójában hogyan ismerte meg Lolát, a feleségét. Az egyik változat szerint egy fagylaltversenyen történt. Így volt vagy sem, a fagylatverseny helyszíne, a Carpano cukrászda ma is megvan Kassán. Hiszen az előadáson elhangzó Márai-vers szerint: „Kassát szerettem és a verseket, / A nőket, a bort, a becsületet / S az értelmet, mely a szívhez beszél. / Mást nem szerettem. Minden más titok. / Nem könyörgök s ne irgalmazzatok."