Maszkok és színek - Orbán Attila az életet keresi mindig: a WSSZ-ben is

Maszkok és színek. Ez a két dolog, amire először felfigyelek. Sok maszk van és minden nagyon élénk, harsogó, olykor komplementer színekkel. Az egyik a színház, a másik a harsogó élet. Picasso maszkjai is rögtön átsuhannak az agyamon, az óhatatlan emlékezés, de ugyanígy a törzsi maszkokat is mondhatnám. Aztán közelebb lépve olvasom, hogy a képeknek kifejezetten ez is a címe; Helykitöltő maszk. Maszk és Álom. A Maszk impressziókkal című festmény azonnal behozza a színpadon érzésekkel tomboló-táncoló színészek képét. Mondrianis színhasználattal megfestett tobzódó arc-/maszkrészletek. De van Artista és Néző című kép is. Igazi színházi kiállítás . Vastagon felrakva a festék a vászonra. És a néző feje felett a felhő? Gondolat? Összetett maszk című képe gyakorlatilag kollázs. Tér, anyag és szín egyaránt használva van , hiszen még a képek sem puszta síkok, hanem a falból kiemelkedő dobozképek.

- A képeknek ezáltal nem ér véget a hatása a kép végével, hanem pulzál kifelé - mondja Orbán Attila a dobozképek miértjéről.

Orbán Attila festőművész a Weöres Sándor Színház aulájában látható kiállítása megnyitóján. Élet a színházban, színház az életben
Fotó: Cseh Gábor

A színházi kiállítás tematikája egyébként a puszta véletlen műve. Puszta véletlen , hogy a gyűjtők pont ezeket a képeket adták ki erre az alkalomra. Az a bizonyos ritka és áldott véletlen. Kék, piros, sárga, fehér, fekete, zöld - erős, tiszta színek átmenetek, árnyalatok nélkül. Minden élénk, tiszta és egyértelmű. Az élet maga színekben? A Mélyáram című festmény maga a komplementer egység; az ultramarinkék és benne a széles narancs kiegészítik egymást és, ezáltal, bármennyire is harsogók, mégis megnyugtatnak. - Legyenek világos, elhatárolt és karakteres gondolataink. És aki ezt szereti, annak kicsit tisztítja is a világát - mondja a képről az alkotó.

Alak csenddel című képe erőteljes színű, mégis a magányos függőlegesek vészjóslóan hasítják a harsogó, élet-igenlő narancsszínt. - Ez egy játékos problémafelvetés - folytatja a művész az alkalmi tárlatvezetést.

A gesztusok és az élénk színek Orbán Attilának egyrészt az életet, másrészt a megszólító erőt jelentik, hiszen a mai világban rengeteg képi inger ér minket, és kell valami, ami felkiáltson , megszólító erővel bírjon.

Miközben Barták Balázs megnyitóját hallgatjuk, kiszűrődik a színészek (maszkok?) éneke a színházteremből. Véletlen összművészeti találkozás.

Te vagy a nagy, te vagy az erős, te vagy új és bátor. Ezzel a Babits-idézettel nyitja meg a kiállítást Barták Balázs, és tagadhatatlan, hogy ezek az érzések mind-mind felbukkannak a képek szemlélése közben. Íme az új erejének nagysága és bátorsága! - Az avantgárd tradíció, ami megállít és értelmezésre kényszerít bennünket - halljuk a megnyitón. És tényleg: ezek a képek nem tűrik a lusta nézőt. Sokrétű és sokrétegű, gondolkodásra késztető kiállítást láthatunk január 30-áig a Weöres Sándor Színház aulájában. Színház a színházban, színház az életben, élet a színházban.