Illat, szín, vonal, forma a WSSz-aulában

Gellai Ildikó ráadásul mindig úgy válogat, hogy az Irokéz Gyűjtemény kiszemelt darabjai párbeszédbe lépjenek az előadással. Jó játék megfejteni a kódot: észre se vesszük, és máris a színház (mint vérbeli összművészet) hálójába kerültünk. Kapálózni tilos. Illetve lehet, csak nem érdemes.

A premier-péntek ráadásul érzékelhetően elegánsabb, mint a többi színházi este. Kis (és nagyobb) feketék, öltönyök, dalra kelő lila nyakkendők, illatszertár-illatok. Íme, ez már majdnem az Illatszertár című örökzöld László Miklós-vígjáték világa. Jordán Tamás most még színigazgatóként lép a mikrofon mögé, aztán mindjárt ő lesz Hammerschmidt Miklós (egy érzékeny pillanatban egyenesen Miki bácsi), a megcsalt drogéria-tulajdonos. (Hogy közben, vagyis megnyitó után, előadáskezdés előtt mi történik, senki se tudja. Talán átbucskázik a fején, mint a mesék hősei.)

Az Illatszertár előszobája: Irokéz Selection a Weöres Sándor Színház aulájában. Balra: a szombathelyi kötődésű képzőművész, Szarka Péter Siru-variációi (c-print, vászon, 2001-ből) (Fotó: Gombás Mónika/WSSz)

Az Irokéz-kiállítást az Illatszertár rendezője ajánlja a közönség figyelmébe. Különben ezekben a percekben már sokat úgyse tehet: a színpadra a színésznek kell kimennie. Béres Attila előbb örvendezik, hogy premierhez tárlatot passzintani mennyire inspiratív, jó ötlet, aztán kiválaszt egyet az Illatszertárhoz rendelt izgalmas kortárs alkotások közül: Komoróczky Tamás Ne búsulj, nagyfiú! című trükkös képén (digitális print) a lenge lánynak két feje – két szája, kétszer két szeme, két talányos mosolya – van. (Kétfejű fenevad.) Béres Attila szerint pont ez a kettősség, ez a váratlanság, ez a kétértelműség jellemzi az Illatszertárt: Balázs kisasszonyról például egyszer csak kiderül, hogy van egy rejtett, meglepő énje is. Ezen a nyomon mehetünk tovább: Fuchs Tamás, Szarka Péter, Ravasz András és Csontos Lajos munkái előtt. A „Sokszor észre sem vesszük (Én például még sose láttam)” című Fuchs-olajképet ki kellene tenni az Illatszertár falára, mottónak.

A taps csak bemelegítés. Az előadás előtt még elmondhatjuk, hogy Pados Gábor, az egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjtemény, az Irokéz tulajdonosa az év végén harmadszor is fölkerült a Műértő folyóirat harmadszor összeállított „Magyar Power 50”-toplistájára, megint belül a tizes körön. Stabilan ott van a hazai művészeti színtér ötven legbefolyásosabb szereplője között. A műgyűjtők között ráadásul az első.