Műbírálat az Oladi Galériában - Pozsonyi János Péter grafikusként 40 év után lépett ki a nyilvánosság elé

Rendkívül nagy érdeklődés mellett nyílt meg dr. Pozsonyi János - pontosabban Pozsonyi János Péter - 80 cizellált, finom, felvágyódó és egyedi grafikát fölvonultató kiállítása a Simon István utcai Oladi Galériában. Pedig - amint a művész felfedezője , Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész köszöntőjében megjegyezte - a kiállítás híre, meghívója okozott némi zavart a címzettek körében. Hiszen Pozsonyi János képzőművészt sokan ismerik, ahogy a Pozsonyi Péter név sem ismeretlen Szombathelyen. De kicsoda Pozsonyi János Péter?

Tóth Csaba éppen a (vasi) képzőművészet jelentős alakja, Pozsonyi János (1933-2008) életművének feldolgozásával volt elfoglalva, amikor - csak úgy mellékesen - előkerültek Pozsonyiéknál azok a mappák is, amelyek ifjabb Pozsonyi János négy évtized során - ahogy ő fogalmaz - lett munkáit tartalmazzák. Szükség volt némi meggyőzésre, hogy a köztiszteletben álló bíró engedjen az unszolásnak, és önálló kiállítással lépjen a nyilvánosság elé. Mert bár ifjabb Pozsonyi János már a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium diákjaként felhívta magára a figyelmet rajzkészségével, sikereket ért el (pont 40 éve egy országos versenyen), aztán kiállításokon is részt vett, végül mégis másféle irányt vett, más hivatást választott. (Talán túl nagy volt a felelősség: édesapja képzőművész, édesanyja rajztanár.)

A művész fogadja a gratulációkat az Oladi Galériában.

Ifjabb Pozsonyi János a nyilvánosság elől ugyan elzárkózott, de az alkotómunkát nem hagyta abba. Így történhetett meg, hogy négy évtized alkotásaival léphetett most a közönség elé. A cizellált, kidolgozott, a népművészetet jellemző mitologikus látásmód, mágikus képalkotás mellett Pozsonyi Péter János (ez a művész anyakönyvezett teljes neve) egyedi grafikának legfőbb jellemzője Tóth Csaba meglátása szerint a mögöttük mindig kitapintható gondolat. Pozsonyi János Péter halasi csipke finomságú alkotásai ráadásul egytől egyig vertikális kompozíciók: összekötik a földet az éggel. A vertikális kompozíció, hívta föl a közönség figyelmét Tóth Csaba, a barlangrajzok óta az életet jelenti .

Nagy érdeklődés mellett nyílt meg dr. Pozsonyi János - illetve Pozsonyi János Péter - legelső, nagyszabású önálló kiállítása, amely 40 év grafikáiból válogat.

Nem véletlen, hogy a Két lehetőség (mert, ahogy mondta, mindig van előttünk két lehetőség) címmel megrendezett különös és szép kiállítás meghívóján Dietrich von Hildebrand-mottó olvasható: A nagy dolgokhoz csak az istenadta úton juthatunk el. Így van ez az evilág és a túlvilág viszonylatában is. Az evilági helyzetet megjárva kell az örökkévalóság számára megérnünk. Mindehhez a megnyitón például Bach, Bartók, Schubert - és Poulenc zenéje szólt: Olyan, mint egy sóhajtás. A zenékhez természetesen köze van Dr. Pozsonyiné Falusi Anikónak (SEK, Zenei Tanszék), a művész feleségének is. Amikor a megnyitó végén Pozsonyi János Péter/dr. Pozsonyi János szerényen kiállt a népes közönség elé, megköszönve az érdeklődést, a támogatást - Tóth Csabának, a családjának, az Oladi Galériát működtető intézménynek -, azt is megjegyezte: fontos motiváció volt számára, hogy amikor a lánya egy évig külföldön tanult, azzal ment el, hogy ugye lesznek képek . Lettek. Vannak. Kár, hogy az édesapja ezt a tárlatot már nem láthatja; de talán látja mégis.

A kiállítást Tóth Csaba festőművész, a vasi képzőművészet alapos ismerője és „szószólója” nyitotta meg. Tóth Csaba az édesapa, Pozsonyi János festőművész életművét kutatva, mintegy mellékesen fedezte fel a fiú, az ifjabb Pozsonyi alkotásait. Íme! Fotó: Németh Tibor

Pozsonyi János Péter legelső nagyszabású önálló és koherens kiállításán tehát pontosan 40 év terméséből láthatunk most nyolcvanat az Oladi Galériában. Egytől egyig egyedi alkotás (nincs sokszorosítás): rajz, illetve vegyes technika. Az első kiállított grafikák 1976-ból valók (A Tündérkirály és a Haragosi, Goethe-, illetve Weöres Sándor-illusztráció), de van három kiállított kép 2016-ból is (Vihar, A világ fejedelme, A vég kezdete). A művek kronológiáját figyelve akadnak az alkotásban akár több évig tartó szünetek. Tóth Csaba szerint érdemes ezekre az üres helyekre is odafigyelni, az időszakos hallgatás okait megfontolni: a grafikus Pozsonyi János Péter kivételessége ezek szerint abban is megnyilvánul, hogy művészete sosem öncélú. Csak akkor alkot, amikor van mit mondania.