Kultúra

2016.02.05. 17:07

Múló idill: a test dicsérete a képtárban

Akt! Majdnem úgy hangzik, mint a heuréka, csak éppen nem Arkhimédész, hanem dr. Gálig Zoltán művészettörténész szájából.

Ölbei Lívia

Ő az ötletgazdája, kurátora, válogatója a Szombathelyi Képtár frissen megnyílt kiállításának, amely Akt címmel a (főleg női) test dicséretét zengi: a szépség és az elmúlás jegyében, az idő előrehaladtával - azaz közelebb jutva a jelenhez - iróniával, drámával, filozófiai tartalmakkal törve meg az eredendő idill ártatlanságát. És ez a sok szépség mind a képtáré: az aktokat most az időszaki kiállítás kontextusa emeli ki a raktári Csipkerózsika-álomból és rendezi izgalmas új egésszé. Érdemes megnézni: mert ki tudja, lehet, hogy ebben az összeállításban többé soha nem kerülnek ezek a festmények, grafikák, fotók, kisplasztikák - sőt textilek - a közönség elé. A folyton változó képet mutató kaleidoszkóp fordult egyet, aztán márciusban megint fordul tovább.

Hogy miért pont akt? Gálig Zoltán azt mondja, talán azért, mert mostanában ritkán rendeznek képzőművészeti tárlatot ezzel a tematikával: „Többet beszélünk az aktról, mint ahány aktkiállítás van." Viszont éppen 90 éve volt nagyszabású aktkiállítása a budapesti Műcsarnoknak: a bemutató óriási sikert aratott, több mint 100 ezren látták. Ma persze egészen mást jelent szembesülni a meztelen test látványával, mint a múlt századfordulón. De talán éppen az elkoptatott, elnyűtt érzékelésnek van a legnagyobb szüksége az üdítő képzőművészeti élményre. A képtárban 80 művész több mint 120 alkotása vezeti a közönséget testtől testig, a 20. századból át a 21. századba.

A képtár 6000 darabos gyűjteményének elektronikusan feldolgozott nyilvántartása egyébként 4-500 művet-műcímet dobott ki az „akt" hívószóra, amikor Gálig Zoltán nekilátott a kiállítás előkészítésének. Vannak azonban a gyűjteményben olyan alkotások is, amelyeknek dokumentációjában az „akt" hívószó nem szerepel, pedig valójában ehhez a kategóriához sorolhatók. Így aztán egyenként át kellett nézni „a leíró, fényképes kartonokat". Gálig Zoltánt is meglepte egyebek mellett a témához tartozó plasztikák nagy száma, valamint hogy a textilgyűjteményből („a textil eleve érzéki anyag") is lehetett műveket válogatni erre a tematikus kiállításra. Ha akt, akkor a művész hagyományosan férfi, a modell viszont nő (bár ez a kombináció kultúrtörténeti koronként változik). Gálig Zoltán mindenesetre odafigyelt arra, hogy a női test mellett a férfitest is megjelenjen a kiállításon. Ez pedig azért lehetséges, mert a képtár 20. századi gyűjteménye azt a folyamatot is megmutatja, amelynek során a szalonokat díszítő idilli akt megmártózik a modernizmusok hullámaiban és megszabadul előítéleteitől.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!