Néha meg kell csípnem magam, hogy ébren vagyok-e - Korponay Zsófinak bejött Budapest

– Februárban a barátaimnál voltam Pesten, panaszkodtam nekik az előző borzalmas szombathelyi évemről. Mondtam, szívesen költöznék a fővárosba. Az egyik lakótárs elhintette, hogy ő két arab üzletembernek dolgozik, akik személyi asszisztenst keresnek. Éjjel összedobtuk az önéletrajzomat, másnap behívtak interjúra, már aznap enyém volt az állás. Ez egy kedden volt, csütörtökön kezdtem volna az új darab próbáját Szombathelyen, a színházban. A következő hétfőn már munkába kellett állnom az araboknál. Éreztem, ez vissza nem térő lehetőség, így elvállaltam a munkát, de persze előtte testet öltött védőangyalaimmal – a barátokkal – megtárgyaltam a helyzetet.

Korponay Zsófit Kiss Barna, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója kérte fel, hogy énekeljen az idei szombathelyi Hollywood Classicson (Fotzó: Unger Tamás)

Zsófi még azon a szombaton felköltözött Pestre a kutyájával, Kuglival. Az első időszak nehéz volt, szinte pénzemberekkel volt körülvéve, akikkel nem beszélt egy nyelvet. A hatalmas városban hiányzott az értelmes szó, a megértés, a nyitottság, a kulturált társaság.

– Elvonási tüneteim voltak: se zene, se színház. Három hónap múlva, május elején az arabok közölték, hogy az attitűdöm nem megfelelő, köszönik, de már nem kell jönni. Felajánlottak egy munkát, ami – úgy gondolták – hozzám sokkal jobban passzol: szórólapozni kellett volna a Keletiben. Az ajánlatot visszautasítottam, úgy éreztem, most jött el az idő arra, hogy elkezdjek végre azzal foglalkozni, amiért valóban itt vagyok. Facebook-oldalakat böngésztem, ezer helyre beadtam a jelentkezésem. Közben Szombathelyen járva a színházban megláttam egy kiírást, meghallgatást hirdettek a József Attila Színház új bemutatójának női főszerepére, akinek „törékeny testalkatú nőnek kell lennie.” Hát, ez nem én vagyok, gondoltam, de rutint kell szereznem a meghallgatásokból, munkát kell találnom. Veszítenivalóm nem volt. Beadtam a jelentkezésem. Egy-másfél hét néma csönd után kaptam egy e-mailt, hogy be kell menni egy Balázs Fecó-dallal. Elmentem. Csak le akartam tudni, és eljönni. Végeztünk is, elindultam haza. A metrón megcsörrent a telefonom, hogy a délutáni olvasópróbára vissza kellene menni. Sírtam és röhögtem egyszerre. Az olvasópróba egy valóságos tündérmesével ért fel, mindenki szeretettel fogadott.

Zsófi hirtelen eltelt életkedvvel, megtelt erővel, úgy érezte, hogy nincs az az isten, hogy ez most ne jöjjön össze. De azt is tudta, hogy a próbák csak októberben kezdődnek, és addig muszáj munkát találni.

– Az arabok által adott végkielégítéséből és alkalmi munkákból tartottam el magam. Szeptemberig vergődtem így, amikor ismét csörgött a telefon. A Müpából (Művészetek Palotája) hívtak, sűrű elnézések közepette, mivel csak október végéig volna szükség emberre. Pár hónappal ezelőtt ők is megkapták az önéletrajzomat. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál új sajtóasszisztensét keresték. Elmentem az állásinterjúra, kiválasztottak a munkára. Felhőkön lépkedtem. Nagyjából ezzel egy időben kaptam felkérést Kiss Barnától, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójától, hogy énekeljek az idei szombathelyi Hollywood Classicson, ami szintén régi vágyam volt. Létezik, hogy egyszerre ennyi dolog jöjjön össze?

Tartalmas másfél hónap következett, hirtelen felgyorsultak az események. Alig kezdte el munkáját a Müpa pr-osztályán, már hívta az énektanárnője, Kazai Ági – akit Zsófi az egyik védőangyalának tart –, hogy Salamon András filmszínész-iskolájában megüresedett az énektanári pozíció. Sikeres találkozó után október elején kezdett tanítani. Hámori Gabriella – Szamosi Zsófi osztálya mellett Jordán Tamás osztályát tanítja énekelni, valamint zenélni. Zsófi munkanélküliből egy csapásra elfoglalt ember lett: két helyen dolgozott, tanított, októbertől már énekórákra járt a színházba, és a közben alakult zenekarával is próbált. Valami ilyesmit képzelt el, amikor felköltözött Pestre.

– Három hete elbúcsúztam a Müpás kollégáimtól, de csak egy kis időre: a Budapesti Tavaszi Fesztiválon újra találkozunk. November elején megkezdődtek az Angyalföldi ballada színpadi próbái. Verebes István a rendező. Ő a legtürelmesebb ember, akivel valaha dolgoztam. Zöld Csaba csodálatos partner. Folyamatosan tanulok. Néha meg kell csípnem magam, hogy ébren vagyok-e. Valaki fogja a kezem, ennyi biztos, és az út nagyon hosszú.