2016.07.22. 11:17
Népi táplálkozás és gasztronómiai hagyományőrzés az Őrségben (x)
Mint tudjuk, a táplálkozás az ember életben maradásának egyik legalapvetőbb életszükséglete. A táplálkozás kielégítése sokféle módon lehetséges, ám jól megragadhatók a legkülönbözőbb földrajzi egységekre jellemző meghatározói.
Ilyenek lehetnek a rendelkezésre álló élelmiszerek feldolgozásának, tartósításának módjai valamint az élelmiszer sütésének és főzésének kulturálisan megragadható ismérvei.
Az élelmiszereknek adott tájegységre jellemző felhasználása, az önellátás képessége, az eltérő hőmérséklettel és csapadékmennyiséggel jellemezhető évek előrelátó gazdálkodása a tradicionális társadalmak tagjaiban a biztonság és függetlenség érzésével, sőt büszkeséggel is járt. Mindezekkel az Őrség egykoron fennálló hagyományos társadalmának tagjai is rendelkeztek.
Napjaink gasztronómusai gyakran hangsúlyozzák: az őrségi hagyományos ételek merőben jellegzetes és sajátosan egyedülálló részét képezik a magyarság gasztronómiai kultúrájának. De hogyan is nézett ki a szóban forgó tájegység gasztronómiája a múltban? Mi maradt belőle meg a jelenben? Egyáltalán létezik- e a népi táplálkozás fogalmával jellemezhető örökség az Őrségben?
A téma elő- és utóélete...
A kérdés megválaszolásában – a tapasztalatok mellett már önmagában is – nagy segítségünkre lehetnek Kardos László 1943-as, a közelmúltban új formában megjelent könyvének megállapításai. Gyakorlatilag nincs olyan hazai könyvesbolt vagy online könyváruház, amelynek kínálatában ne találkoznánk Az Őrség népi táplálkozása című könyv 2006-ban kiadott egy-egy példányával. A szerző – aki csaknem száz évvel ezelőtt látott napvilágot – 25 évesen fejezte be munkáját, ám írása mit sem vesztett aktualitásából. Minden időben korszerűvé és időszerűvé mindenekelőtt a szerző szemlélete és persze a tájegység időtálló hagyományai avatták a művet. Azzal együtt, hogy a műből minden részletre kiterjedően megismerhetjük az Őrség paraszti rétegeinek táplálkozási rendjét, képet kaphatunk három nemzetiség – magyar, stájer-osztrák és vend-szlovén – békés egymás mellett élésének valóságáról is. Az Őrség napjainkig olyan ételeket, táplálékokat őriz, amelyeket nemcsak említ a szóban forgó nagy ívű munka, de amelyek Magyarország más vidékeiről már szinte teljesen el is tűntek.
A több mint 70 éve kiadott könyv tartalmi része hű tükre a ma is jellegzetes őrségi ételek fő jellemzőinek. Az őrségi ételek receptjeik alapján egyrészt nagyon könnyen elkészíthetőek.
A fenti megállapításokkal összhangban kijelenthető: a táplálkozási szokások az itt élő helyi lakosság életmódja szerint formálódtak. A helyi népesség a hétköznapokon többnyire egyszerű és anyagilag igen takarékos ételféleségeket fogyasztott. Ugyan általában a hét minden napján került leves az asztalra, ám az olcsó, de annál laktatóbb volt. Míg a szegényebb alsóparaszti rétegek gyakran kukoricából főtt kását vagy éppen gombócot fogyasztottak, addig a módosabb parasztok az ételekhez gyakran használtak tejtermékeket.
Az őrségi emberek generációról generációra őrzik nemcsak a tradicionális életmódjuk szokásait, szertartásait, de az ételkészítés hagyományait is. Az Őrség felkeresésekor kihagyhatatlan a semmihez sem hasonlítható őrségi ízvilág, melyek hatalmas eltérést és változatosságot mutat a magyar vidék többi tájához képest. A messze földön híres dödölle, a gánica, és a parasztrétes nemcsak Kardos László könyvének gyakran visszatérő fogalmai, de az utánozhatatlan Őrség egyedülálló gasztronómiai különlegességei is.
