Ötvenéves a szombathelyi Erkel Kórus

2009-ben Szombathely Város Erkel Kórusa 50 éves. Az évforduló tiszteletére négy találkozóból álló programsorozatot szerveztek az utóbbi hónapokban. Az esteken korszakokra bontva idézték fel az együttes életét a régi és jelenlegi tagok - emlékkönyvekkel, albumokkal, fotókkal, zenékkel, videofelvételekkel. Szeptember 24-én az 1989- 99 közti időszak volt terítéken a Bercsényi Miklós Általános Iskola aulájában.

- Mintha megállt volna az idő - mondta Tóthné Temesi Kinga bevezetésképpen, majd a titkár Pál Vilmost idézte, aki a kórus 30. jubileumán nyilatkozta: A kórus éppoly állapotokat tükröz, mint amilyet az ország. - Ma sincs ez másként - tette hozzá, majd visszatérve húsz évvel ezelőttre, a veszteségeket kezdte sorolni.

1989-ben történt, hogy megalakult a vetélytárs, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar félhivatásos énekkara. Az együttes életében addig komoly szponzorként szereplő Volán megvonta a támogatását. A II. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyre ugyan benevezett a kórus, de megfelelően felkészülni már nem tudott. Ősszel Badgleichenbergbe utaztak. Abban a korszakban ez a szereplés volt az utolsó Horváth Rezső karnaggyal, aki az újrakezdéshez nem érezvén erőt, posztjáról lemondott. Hamarosan a tagság egy része elhagyta az együttest, és csatlakozott Horváth Imre kórusához. A megcsappant kórus létszáma 35-37 fő volt. A sportház vezetése pályázatot írt ki a karnagyi posztra.

- Babos Sándor kiállt mellettünk, de leszögezte, hogy mindez az amatőr mozgalom hanyatlását tükrözi - mesélte a Bercsényi aulában Pál Vilmos. - Horváth Rezső hirtelen felindulásból mondott le. Meghívták a kórust Sitkére, a rockfesztiválra, ami neki nem tetszett, és hát Badgleichenbergben sem viselkedtünk úgy, ahogy elvárta. Meghagyta, hogy fellépésig senki ne igyon egy kortyot se, de meleg volt, a fesztiválon mindenki ette a virslit, itta a sört, bizony, mi is megkóstoltuk. Ilyen apró kis feszültségekből lett a lemondás. A sportház pályázata nyomán Pajor Éva lett a karnagy. 1990-95 között dolgoztunk vele. Annyira maximalista volt, hogy végül csak tízen énekeltek. Az amatőr kórusból profi kórust akart csinálni.

- Meg akarta mutatni az ének-zene tanszéknek, hogy mit tud - fűzte hozzá Foky Gábor. - De azt nem mérte fel, a 90-es évek elején, hogy ez a kórus olyan teljesítményre nem képes. Amikor még 80 fős volt a kórus, eltűnt benne a 15-20 ember hangja, akik hallás után tanultak, és nem voltak kottaolvasók. Egy 30 fős kórus ugyanezt nem bírta el.

A kérdéses időszak legemlékezetesebb fellépése a spanyolországi Cantonigrosban volt 1991-ben. Az együttes női kar kategóriában második helyezést ért el. Arra a zenei fesztiválra altban és szopránban éneklő fiúkat (bercsényis diákokat) is vittek, de a női kategóriában a zsűri nem engedte őket fellépni, csak a vegyeskar kategóriában.

1993-ban az amatőr vegyeskarok között ezüst diplomát kapott az együttes, a Nemzetközi Minősítő Hangversenyen pedig a legmagasabb fokozatot, a Nemzetközi Fesztiválkórus minősítést. 1994-ben rádiófelvételt készítettek, és fennállásuk 35. évfordulóját ünnepelték. A jövőt illetően nem értettek egyet Pajor Évával, ezért ő lemondott. 1995-ben Paukovics László vette át a kórus irányítását a tagság egyetértésével. Állandósult a 35 fős létszám. 1996-97-ben rengeteg fellépésük volt. 1998-ban megint megrendült a kapcsolat a vezetés és a kórus között. Egyrészt a Cantonigrosi Zenei Fesztiválra, másrészt Paukovicsné Hegyi Gabriella vizsgahangversenyére készültek. A spanyol utazástól várt szakmai siker elmaradt, s ez megviselte a közösséget. Az 1999-es év tervszerűtlensége, az eseti szereplések, a Varázsfuvola előtti szervezetlenségek megbontották a kórus egységét. A többség kinyilvánította, vezetőváltást óhajt. Ebben az időszakban vált szállóigévé: Karnagyok jönnek-mennek, de a kórus marad. A sportház - egy eredménytelen pályázat után - Horváth Rezsőt bízta meg a feladattal, aki korábban már 18 évig volt az Erkel Kórus élén. A 80 fős kórusban nem tűnt fel, hány közülük a nem kottaolvasó , de 30 hang közül kilógtak