Pain & Rain, avagy a műtárggyá lett esernyő

Tulajdonképpen sajátos tárlatvezetés az is. Ráadásul többszörösen tényleg az utolsó: a kézműves szak ezennel megszűnik Szombathelyen.

Szerdán délelőtt viszont „klasszikus” tárlatvezetés részesei lehettünk a Szombathelyi Képtár emeleti nagytermében: a kézműves szakon harmadéves Kovács Kitti Dóra és a szombathelyi pedagógusképző karon szintén megszűnő bölcsészettudomány szak „kifutója”, Szür Tamás vállalta, hogy eligazítja a közönséget a tényleg tárlatként működő diplomamunkák között. És bár a találkozás mindig az alkotás és a befogadó között jön létre (ha létrejön), újra és újra bebizonyosodik, hogy a háttérinformáció, a kontextus-keresés, a jelzőtáblák kihelyezése sosem árthat. Hát akkor menjünk, válogassunk.

Kovács Kitti Dóra és a horror-esernyők. (Fotó: Szendi Péter)

Szakál András színes-képregényes Bakancslistáját már csak azért is érdemes átböngészni, hogy átgondolhassuk a saját vágyainkat. Íme, néhány tipp a választékból: önfeledten ordítani a Grand Canyonban, megölelni egy oroszlánt (mert ide nekünk az oroszlánt is), dívának lenni egy hétig, látni a világvégét. (Vagy kifutni a világból. De hova.) Hullmann Evelin Bertram Szálló címmel a közkedvelt Agatha Christie-regényhez készített a viktoriánus Anglia hangulatát idéző illusztrációkat, méghozzá úgy, hogy bizonyos szövegrészleteket áttetsző pauszpapír alá helyezett, fokozva a sejtelmes krimihangulatot. (Az ott nem az örök kis belga, David Suchet?) Hullmann Evelin diplomamunkája arra is jó példa, hogy mindkét szakról többen érdeklődnek a tervezőgrafikusi létmód iránt. Turi Judit Dolgos hétköznapok címmel munkaruha-sorozatot festett hatalmas zsákvásznakra, a falanszter-jelleget csak a különböző munkahelyi logók törik meg. Judit a tanulás mellett dolgozott – innen a tapasztalat és az ötlet.

Baki Orsi, Szür Tamás, Cebula Anna képtár-igazgató – a közönség. A háttérben a „Dolgos hétköznapok” – Turi Judit diplomamunkája. (Fotó: Szendi Péter)

Kovács Kitti Dóra, ezúttal a tárlatvezető szerepében a Világvándor című táska-együttessel. A Világvándor a Párizsba készülő Varjas Lili munkája.

A kézműves szak elnevezése megtévesztő, mondja Kovács Kitti Dóra, miközben átvezet a „kézműves szekcióba”: a kifutó évfolyamon „mindenki textiles”, a textildizájn és a divattervezés iránti érdeklődéssel. Farkas Éva például a „kemény” és a „lágy” képzetét csattantja össze faerezetet imitáló párnáiban: a keménység látszatát keltő textilpárnák valójában természetesen és célszerűen puhák. Nagy Viola Júlia ruhakollekcióján Mennyezet virágai címmel egy templomi díszítés mintázata köszön vissza, Varjas Lili Világvándor címmel táskaszettet kínál. (Nomen est omen: Lilinek már voltak nemzetközi sikerei, most Párizsba kapott meghívást egy divat-hétvégére.) Vissza a képi ábrázoláshoz: Czene Mónika Hétköznapi igék címmel a bibliai idézetekre építve tervezett, mondjuk így, plakátokat. „Úgy cselekedjetek az emberekkel, amint várjátok, hogy ők cselekedjenek veletek.” (Lukács 6:81) A felszólításhoz rendelt képen két (hegymászó)figura: az egyik kötélen lóg a semmi közepén, a másik a sziklafal tetején tartja a kötelet.

Buda Bálint NOW című installációja, a dobfelszereléssel hozza összefüggésbe az emberi életet. A háttérben Czene Mónika példabeszéd-sorozata, Hétköznapi igék címmel, a Biblia és a popkultúra keresztútján. A Kifutó június 5-éig tart nyitva a Szombathelyi Képtárban (Fotó: Szendi Péter)

Ez akár a végszó is lehetne (megtorpanva még egy pillanatra Bedő Krisztina maszkjainál), ha nem Kovács Kitti Dóra fura esernyőinél érne véget (vagy kezdődne újra) a Kifutó-kiállítás. Itt nem az esernyő és a varrógép találkozik a műtőasztalon és a szürrealitásban, hanem az esernyőben találkozik össze a populáris és a magaskultúra, feketén-fehéren. A Pain & Rain a fájdalom és az eső angolos szójátékára apellál; képi megjelenítésben is, hiszen Kitti (vagy Kittidóra) ügyelt arra, hogy „minden nyél a szembe fusson” a kifeszülő ernyőre festett arcokon. Érdekli a „használati tárgyak műtárggyá avanzsálása”: a Pain&Rain-ernyők abszolút használhatók, a rájuk festett arcok is állják a vizet. Az alkotó pedig áll a sorozatgyártás elébe, bár ahhoz nem ragaszkodik, hogy csakis átszúrt szemeket tartsunk magunk fölé, ha esik az eső. Ki tudja: az Addams Family tagjai biztos nagyon örülnének.