Kultúra

2015.03.06. 16:55

Pofon és kenyér

Jónás Tamás 2007-ben már benyújtotta Szombathelynek a „Lírai számlát”: ezzel a címmel (Lírai számla) jelent meg az a kétnyelvű album, amely Jónás Tamás-szövegekkel és Kassai Ferenc-fotókkal mutatja be a várost.

Tamás egyébként 4 éves koráig Csernelyben élt (Ózd környékén), aztán intézetbe került a testvéreivel együtt. Hatévesen került vissza a szüleihez, ezután költöztek Szombathelyre. Most Budapesten él. Tizenhat éves kora óta jelennek meg versei; első kötete, a Cigányidők című kisregény 1997-ben Szombathelyen, a Berzsenyi főiskola (a SEK jogelődje) BÁR-sorozatában látott napvilágot.

Jónás Tamás író, költő

Számos jelentős díja közül az első az 1999-es Arany János-díj, 2009-ben megkapta az AEGON-művészeti díjat; 2002-ben Esterházy Péter neki ajánlotta a Herder-ösztöndíjat, amellyel egy évet Bécsben töltött. A Szépírók Társaságának tagja. Költőként, íróként arról – olyan mélységekről-fájdalmakról – beszél sokszor iszonyatos és kíméletlen pontossággal, amiről beszélni lehetetlen. Csak muszáj. „Mi kéne? Két pofon?”, írta József Attila, akivel Jónás Tamás nem szűnő beszélgetésben van. A Jónás Tamás-vers: pofon – ami úgy kell, mint egy falat kenyér. Nem is tudjuk, hogy mennyire.

Jónás Tamás

GENEZIS

Megteremtette akkor az embert,
nyugtalan-reménytelen szívűt,
legyen, aki túléli és, ha kell,
legyen, aki számontartja őt.
S látta, hogy magányos úgy az ember,
elpusztíthatja a szenvedés –
növényt, állatot és vizet teremtett,
és látta, hogy még ez is mind kevés.
Az ember szeme csukva volt a Földön,
mint sebesült, ki tüdőlövést kapott,
csak hörgött, szája habzott, és vonaglott –
és ő fölé rakott Holdat és Napot.
Megmozdult az ember, szíve dobbant,
remegő teste feltápászkodott,
sírni kezdett, hangosan zokogni,
sírt hat éjszakát és hat napot.
A hetedik nap megvigasztalódott,
eldőlt egy ifjú almafa alatt,
aludni kezdett, súlyos, néma álma
teremtője előtt titok maradt.
Az vihart küldött rá, de fel nem ébredt,
Nappal hiába szárította ki,
vadállat testét fel hiába tépte,
nem hagyta titokzatos álmait.
Az Úr attól tartott, hogy már nem élő,
és megpróbálta visszacsalni őt,
fejéről hajszálat tépett, s teremtett
kívánatos, kíváncsi gyenge nőt.
És felébredt az ember, látta mását,
és átkarolta, vele vacogott.
Átkozódni kezdtek, és estére
elhagyták a paradicsomot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!