Reményteljes bibliográfia - Horváth János festőművészt köszöntötték az egyetemen

Megtelt a Nyugat-magyarországi Egyetem regionális pedagógiai szolgáltató- és kutatóközpontja csütörtökön délután a közismert és közkedvelt kiváló festőművész köszöntésére: Horváth János arca olyan, mint az általa festett alföldi és őrségi tájképek, a keze alól kikerülő grafikák, a barázdák őrzik a tapasztalatot és az időt. És lám, mosolyog! Szintén az időt sűríti össze, változtatja számokká és tételekké az az életmű-bibliográfia, amelynek összeállítója Preiczer Paula, és amely a Berzsenyi Dániel Könyvtár gondozásában, a szombathelyi önkormányzat támogatásával jelent meg a festőművész 85. születésnapjára. (Illetve kicsit később, hiszen – amint a bibliográfiát bevezető életrajzban is olvasható – Horváth János 1930. április 30-án született Oroszváron.)

Horváth János arca olyan, mint az általa festett alföldi és őrségi tájképek Fotó: Szendi Péter

Dr. Iker János, a központ főigazgatója a házigazda szerepében köszöntötte a régi kollégát és barátot, hiszen Horváth János 38 év oktatómunka után a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (a NymE SEK jogelődje) rajz tanszékének vezetőjeként ment nyugdíjba 1992-ben. Ha Horváth János, akkor a Hortobágy; és ha Horváth János, az Őrség. 1972-ben vásárolt házat Szalafőn, azóta ő a település első díszpolgára. A gondosan megszerkesztett bibliográfiát dr. Gál József tanár úr mutatta be a közönségnek, kiemelve „a bibliográfus eléggé nem méltányolható munkáját”, amely a leginkább talán a szerzetesi másolókéhoz hasonlítható, de amely sok örömet is ad: „Nagy élvezet régi újságokban elmélyedni.”

A Horváth János munkásságát összegző bibliográfia három fő egységre tagolódik: kiállítások (egyéniek és csoportosak); kritikák, írások a művészről; valamint a művész saját írásai, tárlatnyitószövegei (ez utóbbi a legrövidebb válogatás). A város képviseletében dr. Takátsné dr. Tenki Mária bizottsági elnök adott át elismerő oklevelet az ünnepeltnek. Benke Éva tanárnő pedig szép meglepetéssel készült. Mottónak Petőfi két rövid sorát választotta: „Az idő igaz, / S eldönti, ami nem az.” Aztán következtek Albert Schweitzer gondolatai: „Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. ( ) Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. ( ) Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal vagy, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. ( ) Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld és a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”

A születésnapi bibliográfiát Horváth János-képek illusztrálják. A címlapon kitárt szárnyú fácán, a hátlapon ablak, amelyen kipillanthatunk. Ez a kép is arról beszél, hogy az életmű-bibliográfia elkészült, de az életmű még messze nem zárult le. Isten éltesse sokáig Horváth Jánost.