Rizsteraszhoz írt ódát - díjazták dr. Desits Imre versét

Gyermekorvosként dr. Desits Imrét egész Sárvár ismeri, hisz 1975 óta praktizált Sárváron. Azonban sokan tudnak a nagy szenvedélyét beteljesítő utazásairól is. Az Orvosok a Harmadik Világért szervezet tagjaként 1991-től 2006-ig egy-egy alkalommal India, Banglades, Kenya voltak az úti célok, négyszer másfél hónapot pedig a Fülöp-szigeteken töltött. Utazott kerékpáros és motoros riksán, oldaltámaszos csónakon, filippínó dzsip sárhányóján.

Sok helyen tartott már előadást élményeiről, rendezett fotókiállítást a látottakból és néhány úti rajz részlete is megjelent nyomtatásban, míg végül Sztetoszkóppal a világ körül című könyvében vetette papírra úti élményeit. A világvándor doktor kissé fanyar humorú történetei aztán két éve Nevető Medicina című második kötetében folytatódtak.

Dr. Desits Imre sárvári gyermekgyógyász úti élményeit írta verssé és történetekké. Fotó: A szerző

A humanista gyerekgyógyász számára az utazás az volt, ha legalább másfél hónapra eltűnhetett, lehetőleg a glóbusz túlsó oldalára. Elemi iskolásként ronggyá lapozta a nagyapjától kapott kis térképatlaszt. Leginkább a dél-kelet ázsiai országok élénksárga színei nyűgözték le. Végigjárta a trópusi nagyvárosok, Manila, Kalkutta, Nairobi nyomornegyedeit. Élményeit tömören így összegezte: "láttam sok szépet, még több nem szépet. Azóta más szemmel nézem a világot, és nem mondhatnám, hogy tetszik. Fizetség gyanánt csupán a páciensek hálás mosolyát gyűjtötte össze és hozta magával mindig haza".

Éjszaka sem volt nyugovása a népnek, / űzte a vágy a völgyből a hegyre / szép szeretővel, feleséggel üzekedni, / mert hitte, hogy attól jobban zöldell a termés. / Így volt ez valaha, csend ült itten e tájon, / nem hasított a légbe a dzsipni' dübörgés, / sem anglo-amerikán, germán / és kósza magyar / okozta turistazsivaj. / Félő, hogy leomolnak? / És az ősi rizs helyett majd hamburgert falnak? (Óda a kétezer éves rizsteraszokhoz - részlet) A díjat érő versről így beszélt dr. Desits Imre: a nyolcadik világcsodaként emlegetett Fülöp-szigeteki Banaue rizsteraszainak látványa késztetett, hogy kilépjek a megszokott prózai keretek közül. Illyés Gyula egy krumpliföldhöz, Kormos István pedig a kukoricához írt ódát. Azonban ne kérjék számon rajtam az óda ismérveit, csak lelkesedésem épp akkora, mint az említett költők esetében.