Shakespeare-hez hű közvetlenség - Premier a celldömölki színházban

A lendületes társulat a klasszikus mű Nádasdy Ádám-féle, korszerűbb fordítását vette alapul, majd Sándor Júlia dramaturg jóvoltából még ezen is csavarintottak egyet. Így teszik a mai közönség számára még inkább befogadhatóvá a négyszáz évvel ezelőtt megfogalmazott sorokat. Mint mindig, most is célul tűzik ki maguk elé, hogy a nézőt kimozdítsák a klasszikus színházi helyzetből, vagy ahogy a darab rendezője, a Színművészeti Egyetemen tanuló Nagy Péter István fogalmaz, meglepetésekkel fogják bombázni a megszokott befogadói attitűdöt. A darab középpontjában mi más is állhatna, mint a szerelem, ám ez a soltisosoknál nem is meglepő módon egybecseng a színház, a színházcsinálás iránt érzett szerelemmel. A Shakespeare-darab erre kitűnő alapot ad a mesteremberek buzgólkodásainak folyamán, s a celldömölkiek a műnek épp ezt a vonalát, a színházcsinálást állítják a koncepció középpontjába. Hiszen itt, Celldömölkön talán példa nélküli műhelye van az amatőrből profizmus felé tartó teátrumi törekvéseknek.– Bátran, de alázattal nyúlunk hozzá ennek a nagy koponyának  az alkotásához, aki  mindent tudott a színházról – avat be a rendező. – Azzal, hogy megnyitjuk a játékteret, és egyfajta ozmózist létesítünk játéktér és néző között, nem tagadjuk meg Shakespeare szellemét, sőt. A maga korában ő is a rivalda nélküli, nyitottabb színjátszást űzte, s akkor vagyunk hűek az emlékéhez, ha az ő közvetlenségét megpróbáljuk a mai viszonyokra, ma érthető módon, a mai generáció számára emészthetően értelmezni.