STAG: a határ a csillagos ég

Tíz tagja van az egyesületnek, most kilenc alkotó munkáit látjuk a köves, tiszta térben. (Mostanában sokat hallhattunk róluk: például kiadós sétával bejárható kirakatkiállítást rendeztek nemrég, maga a szombathelyi belváros volt a kiállítótér, mennyezete az égbolt.)

A Herényiek Házában csillagász nyitja meg a kiállítást, prof. dr. Jankovics István - és ez váratlanul különösen jólesik: ( ) gyönyörű, sötét ég, tele csillagokkal. És közülük kiemelkedik egy csokor, ami már az első pillanatban úgy tűnik, hogy összetartó csokor. Sok-sok csillag együtt, amit egy bizonyos őserő, amit úgy hívnak, hogy gravitáció, összetart. De ezek a csillagok külön-külön mind individuumok. A művészek összetartó ereje komoly fizikai erő, de az egyéni objektumok, ott belül a halmazban, különbözőképpen viselkednek; némelyik pillanatokon belül, előre meg nem határozható időben robbanást produkál rövid idő alatt, és lecseng. Míg egy másik, szemmel közelinek tűnő, de valójában távoli objektum teljesen másfajta hatást kelt. Nem jobbat, nem rosszabbat, mást. Ez a legfontosabb.

Prof. dr. Jankovics István S. Horváth Ildikó grafikáját elemzi Fotó: Németh Richárd

Oroszy Csaba munkájával kezdi a galaxis bejárását Jankovics professzor: Oroszy Csaba az élet és a festészet mélységeiben rejlő titkok feltárásán dolgozik. Bár semmilyen -izmusba, rendszerbe, keretbe ezeket a művészeket nem lehet besorolni, Oroszy azt mondja, hogy ő szekretizmust képvisel. A titok. Mindenben benne van a titok. Kaczmarski Ágnes A nótázó parasztember tulipánja című képét filmes-fotós szemmel montázsolja össze. Egyszerű, mégis komplex; romantika, játék és báj: Az ő kezében is titokká lényegül a természet, az ég és a föld parasztembere. T. Takács Tibor keretből kifolyó Kizökkent világa rengeteg pici részletet, titkot rejt. Olyan, mintha a téma nem akarná elviselni a keretet, túlcsordul a zsákvásznon a kerámia A tengerparton sétálva látott sok kimosott kagylót, amit kivetett magából a víz, aminek egykor része volt - innen az ihlet. Szántó István olajfestményén mézeskalácsot látunk: Mézespussy -t. Titok lehet az, ahogy műtárggyá válik kezében az anyag, jelen esetben a mézeskalács . Téli hangulatot idéz a téma, a centrikus forma és a kevés szín. Kiegyensúlyozott nyugalom. Veres Éva gyönyörű, holdezüst ékszere nagyon szép a tér zöldes kövein. Bodorkós András fekete keretbe foglalt fekete-fehér grafikái Sienából hoznak titkokat. Stekovics Gáspár Szombathelyi december című fényképe különösen illik az évszakhoz és a helyszínhez. A fehér és a barna szín uralja a nagy vízszintes fotót. Tiszta, fehér tető és barna pad. Vízszintes mindkettő, nyugalmat ad a szemnek és az idegrendszernek. Fehér. A pici barna csupán az ablak, a pad és az életfoltok a falon: Stekóval majdnem hogy rokon szakmánk van - fotográfus, csillagász -, mert mindegyikünknek a receptorai, a felfogó képernyője között van egy objektív. S. Horváth Ildikó illusztrációja Vörös István Mitől jó egy vers -éhez készült. A fekete keretbe foglalt fehér papíron láthatjuk a fekete írást és a fekete rézkarcot. A titokról beszél az írás is: A vers attól vers, ha valami ellenszenveset vagyunk kénytelenek megszeretni benne. És a grafika alatt pedig: A kép attól kép, ha valami megszerethetőt látunk meg általa. Sok pici megszerethető részlet van a mart felületen, mesésen játékos és komoly egyszerre. Mintha egy bizarr éléskamrát látnánk S. Horváth Ildikó metszetén: fellógatott nyúl és kakas, a papagáj kalitkája mellett. Cica, egér keretbe foglalva. A kép kerete a következő keret, amibe a sorok vannak foglalva. Csillagászati perspektívák. Jankovics István Veres Gábor bronzkódexeinél megállva megjegyzi: Amit hiányoltak a megnyitóból, ezeket a kódexeket fellapozva meg fogják találni. A fel nem lapozható kötetekbe mindenki belegondolhatja a saját titkát.

A STAG-kiállítás december 11-éig tart nyitva a Herényiek Házában.