Steko: fotográfus az imbolygó időben

Stekovics Gáspár képzőművész, fotográfus ódzkodik a pódiumtól. Hát persze: ő akkor lép működésbe, amikor figyel. Fotográfusi létezésének paradoxona, hogy úgy van ott nagyon (de nagyon), mintha ott se lenne. Ennek a paradox létezésnek fontos és súlyos – egyúttal könnyed – bizonyítéka a Képpel írott színház címmel megjelentetett, játékos eleganciával megtervezett kötet (kiadója a Colorcom), amelyet sokan ismernek már Szombathelyen.

Alberti Zsófi, Stekovics Gáspár és Kálmánchelyi Zoltán a Krúdy Klubban

A Weöres Sándor Színház Krúdy Klubjában megrendezett könyvbemutatón három színész: Alberti Zsófi, Trokán Péter és Kálmánchelyi Zoltán, valamint Fűzfa Balázs irodalomtörténész foglalt helyet Steko mellett a pódiumon, hogy együtt fürkésszék ki a kifürkészhetetlent: miképpen rögzíti a fotográfia a múlandót. A színház a tűnő élet esszenciája (alig mondod ki, hogy „jegybanki alapkamat", és már el is szállt), a színész ezek szerint az emberé.

Ezért olyan vonzó, ezért szeretnénk kilesni a színészek titkait. A Képpel írott színház bemutatójáról persze nem hiányzott a szó: volt felolvasás, sztorizás, hogy életben maradjanak a legendák. Fűzfa Balázs Hans-Robert Jauss gondolatával búcsúzott, miszerint: „Csak a művész/et képes képben rögzíteni az idő imbolygó tüneményét. Ez vagy te, Steko."

Lehet, hogy nemsokára újabb könyvbemutatóra leszünk hivatalosak? Az idő imbolyog, rögzíteni muszáj. A művész teszi a dolgát.