Súlyos titkok a szombathelyi tanteremszínházban

A tanteremszínház házhoz megy: a tanteremszínházi előadás helyszíne a tanterem – a helyszín minden konzekvenciájával -, és a rendszerint úgy személyes, hogy társadalmilag is fontos problémákat felvető előadásokhoz a középiskolásokat közvetlenül megszólító foglalkozások kapcsolódnak. Magyarországon egyre népszerűbb ez a körülbelül fél évszázada  Angliában megszületett,  sokféleképpen művelhető és virágzó forma; úgy tűnik, az elmúlt húsz év termése beérik.

A  magyarországi „alapműhelyek" közé tartozik a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és a Káva Színház; mindkettőnek alapítótagja volt a jelenleg független alkotóként működő színész-drámapedagógus, Romankovics Edit, aki a szombathelyi Tamás könyve-előadás létrehozásában drámapedagógiai konzulensként működött közre. Vas megyében sem ismeretlen a tanteremszínház, de nem mondhatni, hogy nagy hagyománya volna.

Fotó: Unger Tamás

(A Mesebolt próbálkozásain túl a Soltis Színház színészei-drámapedagógusai éppen a Kerekasztallal hoztak létre nemrég sikeres tanteremszínházi produkciót Varjak címmel, az előadás több középiskolában megfordult. És ne feledkezzünk meg a Németh Gyöngyi vezetésével működő Reményik Suliszínházról, amely több erős előadással rukkolt már elő.)

Felejtsük el, hogy Mesebolt!

Azt viszont most felejtsük el, hogy Mesebolt. A szombathelyi bábszínház (és még báb is!) Gazdag Erzsi előtt tisztelgő neve nyilván alapból nem jelent túl nagy vonzerőt a tizenéveseknek. Aki egyet se látott a Mesebolt felnőttelőadásai közül (mondjuk az Akárkit vagy a Borges-passiót), bizonyára nehezen hiszi el, hogy a bábszínház egyáltalán nem csak óvodásoknak való. Arról nem beszélve, hogy a bábszínház ma már egyáltalán nem csak, nem elsősorban paravános játékot jelent (nem mintha nem tudnánk örülni Vitéz Lászlónak). Ezt az előítéletes ellenállást legyőzni nem könnyű, de a meseboltos társulat mindent megtesz a talán csak „kommunikációs gátak" átszakításáért.

Tamás könyve, a személyesség erejével a páncélszekrényből

Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója azóta gondolkodik a történet színházi adaptációján, amióta tudomást szerzett a Kieselbach Galéria kiadásában 2010-ben megjelent, valós családi történetet feldolgozó kötet létezéséről. Anna Maria Habermann egyetlen szót sem tudott magyarul, amikor 1984-ben – ekkor vesztette el olasz édesanyját, magyar édesapja már tíz éve nem élt – a hagyaték felszámolása közben a páncélszekrényben megtalálta azt az elrejtett páncélkazettát, amelyben magyar nyelvű dokumentumokra, levelekre bukkant. Semmit nem értett belőlük, de megakadt a szeme egy néven: Tamás. És eszébe jutott egy régi történet, amikor takarítás közben megtalálta egy tízéves fiú fotóját, és a kilétét firtató kérdésre a cseléd azt válaszolta: „Úgy tudom, a testvéred, Tamás."

De hát ez lehetetlen: a fotó 1944-ben készült, Anna Maria szülei akkor még nem voltak házasok. Negyven után azonban Anna Maria elkezdte összeilleszteni a mozaik darabkáit: és összeállt a kép. Kiderült, hogy az apja előző házasságából tényleg volt egy féltestvére, Tamás – aki Auschwitzban tűnt el, a sosem látott apai nagyszülőkkel együtt. Az olasz katolikus Anna Maria ráébredt, hogy – amint az előadás ajánlója fogalmaz - „szülei óvó szeretete megfosztotta őt kulturális identitásától". Anna Maria Habermann a Tamás könyvében írta meg, állította össze, fogalmazta újjá ezt az identitást. Anna Maria családjának magyar zsidó apai ága Bajáról való – ahogy Bajáról való Kovács Géza is. Innen van, hogy a Mesebolt igazgatója még inkább személyes ügyének tekinti ezt az úgy nagyon egyedi, hogy modellként is működtethető történetet.

Beléptették a szereplők közé Tamást

A meseboltos előadás szövegkönyvét a Tamás könyve nyomán Hárs Anna írta. Hogy közelebb vigye a középiskolás korosztályhoz, ebben a változatban Annamari 15-16 éves – ennyi idős volt Tamás, amikor elnyelte Auschwitz. Annamarit Dénes Emőke, az Apát Janicsek Péter játssza. És ez az, amire érvényesen talán csak a bábszínház képes: az előadásban színre lép maga az emlékek által megidézett-megidézhető Tamás is. A bábfigura mozgatója: Kőmíves Csongor. A szombathelyi Tamás könyve tervezője Csató Máté, Tóth Eszter, rendezője Csató Kata.

Mi tesz engem azzá, ami vagyok?

Ki vagyok én? Mi tesz engem azzá, ami vagyok? A gondolataim? A származásom? A múltam? És mi történik, ha kiderül, hogy mindaz, amit eddig hittem, tévedés volt? Ezekre a kérdésekre keresi a válasz(oka)t a Tamás könyve-előadás; illetve keresik együtt és egyenként mindazok, akik részesei lesznek az előadásnak. Reméljük, minél többen: a tanteremszínház házhoz megy, csak hívni kell.