Szilágyi Mária alkotásai Celldömölkön

Az Ádám Jenő Zeneiskola rövid műsorával veszi kezdetét a rendezvény. Fehér László polgármester rövid várostörténeti ismertetővel köszönti a megjelent közönséget. A polgármester felidézi a két hajdani Szilágyi-kiállítást, a várossá avatás izgalmas napjait. Szilágyi Mária tablója díszíti most is az időközben felújított művelődési központ előcsarnokát, és művei ismét itt vannak a házban, a Móritz Galériában.

Kuthi Márta régi ismerősként, barátként emlékezik a művészre, aki egy pillanat alatt beleszeretett a fiatal városba, és Kemenesalja örökségébe ajánlotta életművének mintegy száz darabból álló gyűjteményét. A péntek este nyílt tárlat méltó emléket állít a művésznek, nevezhetjük életműkiállításnak is, hiszen jövő év kora tavaszáig lesz nyitva, amikor a sajnálatosan korán eltávozott Szilágyi Mária éppen százéves lenne.

Hallgatom a zenét, figyelem a köszöntőket, és megörökítem fotón néhány művét. Közben a gyerekkor meséi, az iskoláskor balladái, népi mítoszok kelnek életre a teremben.

A művésznő egyik kerámiáját szemlélem: Zsuzsanna és a vének című művét. Olyan mesteri tömörítése ez a sokszor megörökített történetnek, hogy erőnek erejével sem lehetne többet hozzátenni, s mindenki, aki ebben a kultúrkörben eszmélt a világra, azonnal érti is az alkotást. Busó fejek, parasztmadonna, Villon-ábrázolások, csillag – gyöngyszemű hölgyek tekintenek ránk, és közben elérünk egy másik alkotásig. Már nehéz kibetűzni, de azért sikerül, köszönet ezért Német Katalin restaurátornak. Homlodi Zsuzsánna szomorú története. A ballada és ez a mű is, a sokszor megénekelt - megesett, és anyjuk által elemésztett leányok történetének állít emléket.