Szombat este Cosí fan tutte a Bartók Teremben

A művész számos világverseny győztese, énekelt a legnagyobb koncerttermekben, operaházakban, köztük a Carnergie Hallban. Tehetséges és gyönyörű, ekrü kezeslábasban érkezett a próbára. Szebb mint egy jelmez. Fiordiligi kapcsán óhatatlanul Mozartról kezdünk beszélgetni.

– Ez egy nehéz szerep. Mozart zenéje nagyon érzelmes, fontosak a tiszta emóciók. Tényleg egészen máshogyan, mint a verista operáknál jellemző felfokozott érzelmesség. Mozart visszafogott, ugyanakkor muszáj a lehető legtöbbet kihozni magunkból ahhoz, hogy az az igazság, ami a brillírozó és sziporkázó technika alatt van, az valóban igazság maradjon.

Miksch Adriennel a próba után beszélgettünk. Fotó: Horváth Csaba

Adrienn szerint érzelmileg, zeneileg és technikailag is nehéz ez a műfaj, és általában szcenikailag is. Itt a Bartók Teremben, egy kanapé, zsúrkocsi jelzésértékű csupán. A Cosí fan tutte librettóját Da Ponte írta, ez a szerep állítólag akkori szerelmének hangjára íródott. Kis banális történet, a szokásos álruhában ármánykodó szereplőkkel. A szerelem végül győz, de kimondatik az örök igazság: a fehérnép bizony szereti a kényeztetést. Don Alfonso cselszövése eléri célját. Ferrando és Guglielmo háborúba indul, de álruhában visszatér, esküvő előtt bizonyítékot akarnak a lányok tisztességére. Fiordiligi és Dorabella imádnivaló Szerepcsere, beavatott szobalány, szerelmes fiatalok. Mi kell még? A darabot máig imádják. A művésznő sajátos helyzetben van, fiatal drámai szoprán, ez azt jelenti, hogy se nem drámai tülkölő, de nem is lírai, kicsi, édes, filigrán. Ez azonban jó állapot, mert idővel jöhetnek a súlyosabb, erős-karakteres szerepek.

– Mozart még szem előtt tartotta a klasszicista színjátszás előírásait: egy napon, egy helyen, egy időben játszódnak a történetek. Az opera első része után nem telhet el három év, mint mondjuk máshol. Egy Simone Boccanegrában huszonöt év telik el.

Arról faggatom a művésznőt, vajon vannak-e szerepálmai? Egy operaénekes pályáján fontos a jó időzítés. Akkor kell elénekelni egy szerepet, amikor a művész hangja készen áll a darab előadására. Nem előbb és nem később, pontosan akkor.

– A hang a testünkkel együtt változik. Ahogy öregszünk, úgy öregszik a hangunk is. Az izmok, amelyek az ember torkában vannak, megerősödnek, megizmosodnak, ettől változik a hang minősége. Idővel dúsabbá teltebbé válik, és ez különböző szerepekre ad lehetőséget. Én ifjú drámai szoprán vagyok. Az olyan, aki se nem drámai nagyhangú „háromajtós" szekrény, de nem is kicsi édes aranyos filigrán, gyönyörű csilingelő hangú, lírai: ez vagyok én. Ez egy ilyen köztes állapot, és ez jó. Én most lefelé megyek, a drámai felé. Ha szerepálmokról kérdeznek mindig azt mondom, hogy nekem Wagner lenne, meg Strauss az ideálom. Erre vágyom, de hát majd meglátjuk, hogy mennyit izmosodom még. Van még időm.