Tanítványai köszöntik Polgár Csaba textilművészt

Alig ért véget a Szombathelyi Képtárban Polgár Csaba Ferenczy Noémi-díjas textilművész, egyetemi tanár Határesetek című, minden tekintetben nagyszabású, lenyűgöző kiállítása, máris megnyílt egy újabb tárlat, ezúttal a sárvári Nádasdy-vár kiállítóhelyén, a Galeria Arcisban. A képtári bemutató Polgár Csaba eddigi alkotó tevékenységének keresztmetszetét adta; és tulajdonképpen ezt teszi a Galeria Arcisban vasárnap - az elemző méltatás mellett alpolgármesteri köszöntővel, ajándékozással, aláfestő zenével, koccintással - megnyitott sárvári kiállítás is, csak egy kicsit másképpen. És nemcsak azért, mert a két kiállítótér is nagyon "kétféle" , nagyon másképpen vonzó, hanem azért is, mert Sárváron a tanítványok tisztelegnek mesterük előtt.

Polgár Csaba 1970-ben kezdett el tanítani a Magyar Iparművészeti Egyetemen, ahol 1993-tól 2003-ig a textil tanszék vezetője volt. 2004-ben került a Moholy Nagy Művészeti Egyetemre és a szombathelyi BDF-re; 2008-tól a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára. Ő maga a sárvári tárlatnyitón így vonta meg tanári pályája mérlegét: "1970-től 2012-ig - az negyvenkét év, százötven tanítvány. Nagy élmény volt fiatal emberekkel együtt dolgozni." A Jó napot, Tanár úr! címmel útjára bocsátott tárlat a Minta Alapítvány közreműködésével jött létre, a rendezés Varga Anikó és Juhász Veronika (kiállítók is) munkáját dicséri.

"Az első benyomásom az volt, amikor körbenéztem ezen a kiállításon, hogy olyan helyre érkeztem, ahol elképesztően szabad szellem uralkodik; hogy az itt bemutatkozó tanítványok valamennyien önálló művésszé értek, megtalálták saját arcukat" , mondta Fábián László író, hozzátéve, hogy a tárlatot méltatva-elemezve nehéz objektívnek maradnia, hiszen az ünnepeltnek nemcsak régi barátja, hanem a budapesti textil tanszéken közvetlen kollégája is volt.

Viszont éppen ezért mondhatja ki, hogy Polgár Csaba tanári attitűdjét sosem a szabályok sulykolása, hanem a személyiség megnyitása és kimunkálása határozta meg. Íme, a Galeria Arcisban is látható az eredmény.

A tanítványok a mestert is kiállították a Galeria Arcisban: az egyik Polgár Csaba-határeset a betű - mint minta - és az ülőgarnitúra találkozásával játszik el. Ezen a kiállításon az ülőalkalmatosság szelíden ironikus jelentést kap - mint pihenésre, szemlélődésre, és persze beszélgetésre alkalmas bútordarab. És akkor oda lehet állítani mellé a szellemes lámpákat; Urbán Kataliné például CD-tartókból készült. És Kelemen Katalin munkáját, azt a bizonyos csomagot, amit sosem szabad kibontani.

A tanítványok a mestert is kiállították a Galeria Arcisban: az egyik Polgár Csaba-határeset a betű - mint minta - és az ülőgarnitúra találkozásával játszik el. Ezen a kiállításon az ülőalkalmatosság szelíden ironikus jelentést kap - mint pihenésre, szemlélődésre, és persze beszélgetésre alkalmas bútordarab. És akkor oda lehet állítani mellé a szellemes lámpákat; Urbán Kataliné például CD-tartókból készült. És Kelemen Katalin munkáját, azt a bizonyos csomagot, amit sosem szabad kibontani.

HATÁRESETEK: CSOMAG ÉS LÁMPÁS

A tanítványok a mestert  is "kiállították" a Galeria Arcisban: az egyik Polgár Csaba-határeset  a betű - mint minta - és az ülőgarnitúra  találkozásával játszik el. Ezen a kiállításon  az ülőalkalmatosság szelíden ironikus jelentést kap  - mint pihenésre, szemlélődésre, és persze beszélgetésre alkalmas bútordarab. És akkor oda lehet állítani mellé  a szellemes lámpákat; Urbán Kataliné például CD-tartókból készült. És Kelemen Katalin munkáját, azt a bizonyos  csomagot, amit sosem szabad kibontani.