Kultúra

2017.04.21. 21:16

Télen fázni nem művészet. És tavasszal? Lázár Ervin-esten jártunk

Kifejezetten felnőtteknek ajánlja Fény-játékok címmel Lázár Ervin-történetekből összeállított estjét Nagy Anna és Huszárik Kata. A 2011-ben bemutatott, útjára bocsátott (azóta sokfelé meghívott) előadás ezen a zord tavaszon elérkezett Szombathelyre.

Ölbei Lívia

A premontrei gimnázium dísztermének tágas, magas, nagyszabású terében lép színre a (két)személyes, mondhatni szobaszínházi pódiumműsorral a két színésznő: anya és lánya. Tulajdonképpen egy sajátos "szobaszínház", az alternatív színházi világ jelentős tényezője, a budapesti Maladype fogadta be a Lázár Ervin-est bemutatóját is. Huszárik Kata most a Maladype társulatához tartozik, anno egy Csehov-bemutató vitte oda, és mostanában megint Csehovot játszik: Mását a Három nővérben, az örökös, feloldhatatlan vágyakozás drámájában. A Remek hang a futkosásban című Sáry László-operának pedig két éve éppen Szombathelyen, a Nemzetközi Bartók Fesztiválon volt az ősbemutatója, a Maladype alapítójának és vezetőjének, a színésznek és rendezőnek egyaránt kiemelkedő Balázs Zoltánnak a rendezésében. Abban is játszott Huszárik Kata, nem akármilyen kihívásoknak kellett megfelelnie. De hát a színésznek a kihívás a lételeme. Tekinthetjük kihívásnak a premontrei gimnázium dísztermét is. Nyilván nem pusztán Lázár Ervin, hanem legalább annyira Nagy Anna és Huszárik Kata javára írható, hogy a szakrális képekkel kirakott hatalmas térben sem veszik el az intimitás, és még a sötétbe borított nézőtér hátsó soraiban is érzékelhető az a láthatatlan kapcsolat, amely a két színésznőt mindvégig összeköti. („Tessék nézni, néni, ez az én anyukám!” - kiáltotta el magát egyszer a kislány Kata a színházi büfében. Ez a később fölidézett régi jelenet érződik a koncentrált figyelemben. És viszont: "Ez meg az én lányom!") Amíg az egyikük mesél (szigorúan kívülről, vagy inkább belülről), a másikuk figyel. Aztán helyet cserélnek. A figyelem rendkívül sokrétű. Részben belül marad az előadáson, részben nézői figyelemmé változik, akaratlan mintaként szolgál a közönségnek. (Az egyik mondja, a másik fülel. Archetipikus helyzet, semmi mással nem fölülírható.) Az intimitás és a tágasság metszéspontján helyezkedik el az egyetlen kellék, az óriási pergamen, mint valami hosszú lappangási idő után váratlanul napvilágra került szent irat. Apokrif. A kisimított Lázár Ervin-tekercs, amelyen a Fény-játékok mottója olvasható: "Lehetséges, hogy az az energia, ami jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg - az nem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul. Fájdalom és öröm lesz, együttérző cselekedet, szeretet. Az anyag megmaradásának törvénye szerint ez azt jelenti, hogy valamilyen magasabb rendűvé tudjuk átalakítani a kézzelfoghatót. Kézzel foghatatlanná. Istenhez közelítővé. Ez a megváltás. És aki tesz ezért a megváltásért, az részesül is belőle. Aki meg nem, az visszahullik az anyagba. Por lesz. Fény helyett."

Lázár Ervin történetei a porból rugaszkodnak el, mindig a fény felé - hogy kézzel foghatatlanná tegyék a kézzelfoghatót. És bár az alkalmi pódiumon „mindössze” két színésznőt látunk, a képzelet színes, mozgalmas, sokszereplős színházat hoz elénk: kézzel foghatóvá válik a kézzelfoghatatlan. Ez a hatás pedig elsősorban a hang játékainak köszönhető. A megfoghatatlan, mégis plasztikus emberi hang ezernyi árnyalatából születnek meg - és lépnek elénk - a Lázár-figurák. Közben óhatatlanul konstatáljuk, hogy a két - "alapjáraton" is egyedi, jellegzetes - hang mennyire hasonlít, pedig mennyire különböző. (Mint a két barna szempár.)

Huszárik Kata mondja A bajnokot, amelyben "hat golyó, hat piros virág nyílt Hötöle mellén a fehér ingen”, de akkor is célba ért: elsőként. Nagy Anna mondja A fázóművészt, amelyben bizonyos Kaltzimnói Jeges Diderik a nyári kánikulában gyakorolja tömegeket vonzó, utánozhatatlan fázóművészetét, hogy télen aztán tulipándombi kandallója mellett élvezhesse művészetének kézzelfogható eredményét. Duzma Dözmő bezzeg télen fázik: a tüzelő árából vette meg Diderik nagy nyári fázómutatványára a belépőt. Duzma Dözmő hiába is próbálkozna: "...télen fázni, az nem művészet". Zárásképpen még elhangzik egy duett a Négyszögletű Kerek Erdőből: a Vacsmamati virágja, ezúttal két hangra. Itt kerül elő a másik kellék, a színes kesztyű-virág, amely jól tud nyílni és hervadni. "Miért szereted? Csak." Ez a tanulság.

Virág, nagy taps, kis beszélgetés. Aztán Nagy Anna és Huszárik Kata integetve eltűnik a szemünk elől. Mint amikor Huszárik Zoltán Szindbádjában kecsesen, finoman, álomszerűen tovasuhan a korcsolyázó Téltündér. A Szindbád forgatásán már nemcsak Nagy Anna vett részt, titokban ott volt vele születendő lánya is.

(A Lázár Ervin-estet szervezte a Polgári Egyesület Szombathelyért.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!