Több mint harminc éve tart a hegedű és a bőgő szerelme - A Boglya zenekar erős alapja az örömteli párkapcsolat

A Boglya 1984-ben alakult Szombathelyen tanárképző főiskolásokból, és azóta is folyamatosan működik Vas megyében, illetve a Nyugat-Dunántúl régióiban. Önálló koncertzenekar, néptáncegyüttesek, táncházak kísérőzenekara. Rendszeresen kíséri az Ungaresca Táncegyüttest és utánpótlás csoportjait, a Gencsapáti Hagyományőrző Táncegyüttest és utánpótlás csoportjait, az Őriszigeti magyar néptáncegyüttest. Gyűjtőútjaik főleg Erdélybe vezettek, de sok kutató és feldolgozó munkát végeztek Burgenlandban is. Ezek eredménye számos díj, lemez, a mindig megújuló koncertműsorok és a rengeteg tehetséges tanítvány, aki viszi tovább a népzene szeretetét és szerettetését.

- Elrepült ez a bő harminc év, amióta együtt vagyunk Rózsikámmal. Sok csodálatos élmény köt össze bennünket és az egész családot. Nincs időnk veszekedni. Ha mégis összeszólalkozunk, mindig a zenén vitatkozunk. Nem okoz gondot, hogy mivel töltsük a szabadidőnket, mert a zene és a tanítás kitölti az életünket - meséli Földesi János a Paragvári Utcai Általános Iskolában, ahol éppen felnőtt hobbihegedűsökkel próbálnak. Ez is fontos: műkedvelőket oktatni, velük együtt muzsikálni, az életük ettől is boldogabb, teljesebb.

Földesi János és Baa Rózsa a Paragvári Utcai Általános Iskolában felnőtt hobbi hegedűsökkel próbálnak egy tanteremben késő délután (Fotó: Merklin Tímea)

- A gyerekeink folytatják a munkánkat. A lányunk, kis Rózsa hegedül, magyar néprajz szakos az ELTE-n, most fog államvizsgázni. A fiúnk, kis Jani matek-fizika szakos az ELTE-n, az Arató zenekar bőgőse. Az évente megjelenő táncházlemezeken mindig szerepelnek az ország legjobb együttesei között, idén az ádámosi (Küküllő-mente) hozott anyagukkal kerülnek fel. Amíg ő Ádámoson gyűjtött a bandájával, mi Rózsával Gyimesközéplokon voltunk, koncerteket adtunk. Egy misét és Csíkmadarason felcsíki zenét gyűjtöttünk. Nekünk ez az öröm, a kikapcsolódás.

Mivel az autentikus adatközlő nagy muzsikusok közül már sokan meghaltak, kíváncsiak voltunk, hogy megy a gyűjtés manapság. Mit lehet még tanulni az erdélyi emberektől?

- Rózsámmal szobát béreltünk egy panzióban, kirándultunk. Fogadtunk egy lovaskocsit, kocsissal együtt 15 ezer forintért, és a Sötétpatak mentén felmentünk a szerpentinen a hegygerincre, ahonnan beláttuk az egész csíki medencét. Kifogtuk a lovakat a hegytetőn, bementünk egy kunyhóba, ahol a hegyi pásztor lakott, aki tehenekre, juhokra vigyáz. Mi is vittünk ennivalót, meg is kínáltak minket, a sajtevés közben beszélgettünk, főleg az állatokról. Amikor a pálink kúrától a megfelelő egészségügyi állapotba kerültünk, előjöttek - mint mindig - a dalok. A történelem, a katonaság, a katonadalok. Utána lementünk a lovaskocsival egy másik patakon, benne a mederben, állandóan fékezve a lovakat, mi Rózsával a kocsiderékban ültünk, mert nem volt kapaszkodó. Ha nem is életveszélyes, de borulásveszélyes volt a sztori. Gyimeslakon betértünk üdvözölni Sári Ferit, a rendező fiát, aki kitűnő táncos, Magyarországról ment ki Erdélybe lakni. Magdolna-napi búcsú volt, az emberek hagyományos népviseletbe öltözve mentek misére. Velük tartottunk. A templomban 300 évvel ezelőttről megmaradt szertartás volt.

Mi az, amit a zenén kívül a házaspár szívesen fogyaszt Erdélyben ? - érdeklődtünk Földesi Jánostól, akinek elsőként a „gumibogyószörp” jutott eszébe, így nevezték el az ottaniak áfonyalikőrjét, ami úgy készül, hogy bármilyen pálinkába beleteszik az áfonyát és pár napig benne hagyják, míg sötét színű nem lesz, és aztán literes kancsóból kínálják.

- A panzióban jellegzetes csángó ételeket ettünk. Szeretjük az igazi puliszkát, ami kukoricalisztből készül, hagymával, sonkával. Mindennap megízleltünk egy csorba (savanyú) levest. Rózsikámmal sose hagyjuk ki a háromféle darált húsból készülő, virsli formájú „mics”-et, de a jó söröket se. Sok alkalom és lelőhely van, mert ha Erdélyben járunk be kell ugranunk Székre, Becére, Székelyudvarhelyre, Mérába. Mert akikhez régen gyűjteni jártunk, meghaltak, de az ő ismerőseik, barátaik, családtagjaik már a mi barátaink is.

A Boglya alaptevékenységeinek nemcsak keleti, de nyugati irányú kiterjesztése is van, a régi Magyarország másik vidékén, Burgenlandban. Földesi Jánosék ott is éltetik a magyar népzenét, és kutatják a helyiek muzsikáját, érdekes az eredmény, de nem túl meglepő: egyértelműen felfedezhetők benne a nyugat-dunántúli stílusjegyek. Az ORF már három-négy felvételt készített róluk, annyira érdekesnek találja ezt a jelenséget.

Legközelebb február 25-én hallhatjuk a Boglyát a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, ahol az alapfokú és a középiskolás növendékeikkel együtt lépnek fel.