Kultúra

2017.01.27. 15:50

Tudja, hogy mit jelent a csótár vagy a pásli?

A Répce vidékén élő vagy már kihalóban lévő hagyományokat, szokásokat, hiedelmeket gyűjtötte egy csokorba Szabó József.

Vadas Krisztina

Több száz vasi, népi hagyományt ismertet meg az olvasóival a Bük 750 sorozat új kötete, sőt még szótár is van a végén a kifejezésekhez

A könyvet dr. Horváth Sándor néprajzos-muzeológus mutatta be a közönségnek Bükön. Bár sok kifejezés, szokás ismerősen csengett a környékbelieknek, azért volt olyan kérdés, amellyel zavarba tudta hozni az előadó a közönséget.

Szabó József kézirata nyomán, a Bük 750 sorozat negyedik kötete a Hiedelmek, hagyományok és népszokások a Répce vidékén című könyv. A kiadást dr. Németh Sándor, Bük polgármestere szorgalmazta, a kötet a Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

- Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet Szabó József végzett. Országos viszonylatban nézve is kevesen vannak az amatőr néprajzi gyűjtők között olyanok, akik ennyire alapos és magas színvonalú munkát végeznek, mint József - emelte ki a bemutatón dr. Gyurácz Ferenc, a könyvkiadó vezetője. Az 1940-es években kezdte meg a gyűjtőmunkát a szerző, tapasztalatai szerint már akkoriban sok hagyomány kikopott a köztudatból.

Dr. Gyurácz Ferenc kiadóvezető, dr. Horváth Sándor néprajzos-muzeológus és dr. Németh Sándor, Bük polgármestere a könyvbemutatón.

Dr. Horváth Sándor a megszokottól eltérően, interaktív programmal készült: rögtön egy kérdést intézett a közönséghez. Mi az a csöndítés? - dobta fel a labdát. A közönségből volt, aki tudta a választ. A csöndítés az, amikor valakinek a halálhírére megszólalnak a harangok, majd a temetése napjáig mindennap harangoznak. A következő kérdés már kifogott az idősebb vendégeken is. Mi az a csótár? Dr. Horváth Sándor nem lepődött meg, hogy nem tudta senki a választ, ez ugyanis ma már nem használatos kifejezés. Régen, ünnepi alkalmakkor díszbojtot akasztottak a lovak kantárjának fejrészéhez. Ezt hívták csótárnak. Majd egy még nehezebb kérdéssel folytatta: Mi az a pásli? Az bizony gerezdekre vágott, aszalt alma. Ehhez hasonló kifejezések tömkelege található a könyv „helyi szótár" részében.

A hiedelmek nagy része mára teljesen eltűnt, leginkább azok maradtak fenn, amelyek valamilyen hasonuláson alapszanak. Például, hogy a várandós nő ne élesítsen kést, mert fájdalmas, nehéz lesz a szülés. Vagy ne egyen epret, mert szőrös lesz a születendő gyermek.

A hagyományok közül azonban több olyan is van, amely máig él, vagy az idősebbek emlékezetében élénken megmaradt. Ilyen például a móringlevél, amelyet házasságkötés előtt írt alá a pár. Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, mit jelent, akkor azt mondhatjuk: a házassági szerződések elődje. Ebben szerepelt, hogy a lány és legény mit vitt a házasságba. Ez azért is volt fontos, mert a férj hirtelen halála után a szokás szerint az özvegy „nincstelenné" vált, semmit sem örökölt, mindent kezdhetett elölről. Kivéve, ha a móringlevélben rögzítették, mi illeti meg az özvegyet.

A legényavatásról is szó esik a könyvben, ez a szokások vidámabbjai közé sorolható. Fontos mérföldkő volt a legényavatás a fiúk életében, ugyanis csak ennek során válhattak teljes jogú legényekké. Az avatás során a fiúknak különböző próbákat kellett teljesíteni, amelyeket az idősebb legények figyeltek meg a közös munkavégzés alatt. A feladatok ugyanis legtöbbször a munkákhoz fűződtek. Ha teljesítette a próbákat a suttyó (ahogy akkor nevezték), akkor a kocsmában tartották az avatási szertartást. Ez után váltak teljes jogú tagjaivá a közösségnek.

A kötet borítója Fotó: Szendi Péter, Vadas Krisztina

A könyv negyedik fejezetében az egyéb babonás szokásokról olvashatunk. Itt szerepel például egy újhold napjához köthető hiedelem. Eszerint újholdkor nem szabad szalmazsákot tömni vagy a lakást kimeszelni, mert sok lesz a bolha meg a féreg.  Régen úgy tartották, hogy pénteken semmit sem szabad elkezdeni, mert nem lesz vele szerencsénk. A Répce vidéki babonák szerint, ha valakinek viszket a bal szeme, akkor örömhírt kap, ha a jobb, akkor viszont hamarosan sírni fog. Halált jósoltak a családban akkor, ha leesett egy kép a falról, vagy a fölhúzott óra idő előtt megállt.

Régen, ha valaki valamit otthon hagyott, nem volt szabad visszamenni érte. Úgy gondolták, akkor balszerencséje lesz az illetőnek. Eleink arra is adtak tippet, hogyan kötheti egy lány magához az áhított legényt: gatyamadzagot és hajszálat kellett elásni a földbe, majd nehéz köveket tenni rá. Állítólag ettől aztán nehéz szerelem nyomta a férfit.

A szerző, Szabó József 265 oldalon keresztül taglalja a hasonló, Répce vidéki hagyományokat, szokásokat. Ajánljuk mindenki figyelmébe, aki egy kicsit is érdeklődik eleink mindennapjai, szokásai iránt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!