Üljünk egy órácskát a Farkashasban! - Szeretnivaló meseboltos ősbemutató az előítéletesség veszélyeiről

Fölpörgött a jubileumi évad a 20 éves Mesebolt Bábszínházban, ahol vasárnap délelőtt  az is kiderült, hogy miért tud olyan feneketlen lenni a Farkashas. Szabó Borbála és a szómágus Varró Dániel vadonatúj farkasmeséjét Fige Attila vezetésével, több vendégszínésszel vitte színre a társulat, a tervező Grosschmid Erik. A színes, nagy  festett (építő)kockákból épülő világban  egyrészt a gyerekjátékok önfeledt természetessége működik, másrészt titokban azt is megmutatják, hogy a hagyományos mesék szétszedhetők és  összerakhatók.

Fige Attila (aki egyébként bábszínészként megfordult már a Meseboltban)  rendezőként a farkas fejlődéstörténetére, „személyiségének mélyebb rétegeire” volt kíváncsi: elgondolkodott azon a messzire vezető kérdésen, hogy vajon akit sokszor és következetesen vérszomjas gonosznak mondanak, nem válhat-e végül tényleg gonosszá – pedig különben szikrája se volna benne a rosszakaratnak; sőt. Szeretni akar és szeretve lenni.

A szerzők pedig  vevők voltak az ötletre, így született meg három klasszikus farkasos Grimm-mesét  át- és továbbgondolva a Farkashas, amelynek farkas figurája a leginkább egy önkereső kamaszhoz hasonlítható, akire a környezete (a buliba vágyó Piroska, a két ördögfióka-kecskegida, a három önfejű kismalac, plusz a rövidlátó nagyi és a pályát tévesztett vadász, vagyis Ibi néni és Jenő) eleve rásüti a gonosz bélyegét.  Amikor elakadnak a történetben, megnézik, mit ír a nagy Grimm-mesekönyv. Hát például azt, hogy a kéményen át bepottyanó farkast sürgősen le kell forrázni. Mert „ez egy malachagyomány.” A mesehagyomány egyébként is önbeteljesítő jóslatként működik egy darabig: a díszes társaság minden tagja a farkashasban köt ki (árnyjáték, síkbáb-miniatűrökkel). Aztán mesemódra eljön a happy end is,  csak egy kicsit másképpen, ennek részleteit most ne is áruljuk el. Csak annyit még, hogy a meseboltos Császár Erika, Dénes Emőke és Kőmíves Csongor, valamint a  három vendég: Apró Ernő, Kovács Domokos eh. és Törőcsik Eszter kiválóan teljesít. Az előadás különleges, kedves, egyszerre érzelmes és groteszk zenei világát a varázslatos Kiss Erzsi teremtette meg, azt mondja, a Meseboltban lenni számára „elvarázsoló”, és ehhez sok köze van a meseboltosok ügyszeretetének, odaadásának – és persze annak, hogy zenei felkészültségüknél fogva könnyedén megbirkóznak az a'capella-dalokkal.