Kultúra

2015.02.28. 15:18

Vadas Zsuzsa Szombathelyről viszi haza a húsvéti barkát

Szombathely – A sokak által kedvelt újságírónővel, Vadas Zsuzsával a szombathelyi piacon találkozunk, a város ma is egyik legfontosabb helyén, innen viszi haza a húsvéti barkát. Három napra jött Vas megyébe, ma Bozsokon, tegnap Kőszegen tartott könyvbemutatót.

Merklin Tímea

- Kislánykoromban is nagyon szerettem a piacra járni, élveztem a színeket, a hangulatokat, hogy szóba lehet elegyedni az árusokkal – meséli. Most is ezt teszi: fél kiló savanyú káposztát vásárol, és még külön káposztalevelet a töltött káposztához, amit nem nagyon akarnak adni, de „csak kettő kell, nekünk kettőnknek a férjemmel”, és ez a magyarázat elég is az eladónak, mégis lesz két levél.

- Amit Vas megyében veszek, az más, annak hazai íze van – mondja. Még két túrós-szilvás rétes és két káposztás-medvehagymás pogácsa kerül a táskába, mint itteni jellegzetes finomság - „Gyuszikámnak”, Radó Gyula filmrendezőnek, aki Zsuzsa férje, és a kocsiban türelmesen vár, amíg a piacon körülnézünk.

Vadas Zsuzsa a szombathelyi piacon vette meg a húsvéti barkát, mert ez mindennél jobb: "hazai"

A Fő térre hajtunk, el a Malom utca mellett, ahol Zsuzsa anyukája lakott az utolsó éveiben, el a Savaria Szálló mellett, ahova fiatal korában táncolni járt. A szálló presszója volt az egyik fő szórakozóhely a fiatalok számára. Goromba szél fúj, ezért az egyik Fő téri kávézó átlátszó sátrába ülünk be, mert a régi kedves Béke presszó már nincs meg. Gyuszival felváltva mesélik házasságuk történetét.

Lilafüreden ismerkedtek meg. Zsuzsa Szombathelyről Miskolcig repülővel ment (mert akkor még indultak innen repülőjáratok, Budapestet érintve), onnan utazott Lillafüredre a szakszervezeti üdülőbe, ahol Gyuszi akkor először, Zsuzsa akkor utoljára járt. A több mint fél évszázados kapcsolat úgy kezdődött, hogy Gyuszi felkérte őt táncolni, és egyszer megfogta a kezét, hogy felsegítse, amikor kirándulás közben fenéken csúszott a hegyről lefelé. Megbeszélték, hogy repülővel mennek vissza együtt Pestre. Ehhez Gyuszi táviratilag kért egy kis sürgős anyagi támogatást a szüleitől, akik el voltak hűlve: micsoda nő! - repülővel jár... Aztán sokáig nem találkoztak. Mint később kiderült, Gyuszi súlyos műtéten esett át, azért maradt el. Egy pesti nagynéni volt a házasságszerző, aki nem hagyta teljesen elaludni a kapcsolatot, ő írt egy levelet Gyuszinak, hogy mi van vele, és hogy mennyire nem szép dolog, hogy így elhanyagolja Zsuzsát. 1961-ben házasodtak össze, aztán Kecskemétre költöztek, akkor indult a tévéstúdió, Gyuszi alapítója volt, a vezetője lett. Zsuzsa a Petőfi Népe című laphoz került.

- Az anyukámhoz és a húgomhoz elég gyakran hazajártunk, jöttünk, ahogy tudtunk. Gyuszi vállalt itt filmeket, én riportokat, így maradni tudtunk pár napot. Itt voltunk a jeles napokon, a Savaria játékokon, láttuk az összes iseumi előadást, amikről én írtam is az országos lapokban.

Átmegyünk a Fő téren, ahol anno park volt, zajlott az élet, itt nyüzsögtek akkor a fiatalok, itt volt a Derkovits Képzőművész Kör helye is, ahova Várnai Vali festőművésszel jártak. Megyünk a Püspöki Palotához, ahol Géfin Gyula mesélt rendszeresen a régi korokról.

A villamos, a drága, szeretett villamos (immár a Smidt Múzeum udvarán), amivel  Zsuzsa oly sokat utazott fiatal korában, olyan elevenen él benne az emlék, hogy inkább az a valószínűtlen, hogy ma már nem jár

- Neki köszönhetem, hogy otthonosan mozgok a kultúrákban – tudjuk meg Zsuzsától. - A szocializmusban hiányos volt a magyar- és a történelemoktatás, nem tanultunk se a görögökről, se a rómaiakról. Géfin Gyulától hallottunk a régi birodalmakról, a Borostyánkő útról, amit kiásott. A Romkertben köszöntem el tőle, amikor férjhez mentem, kaptam tőle egy szál vörös rózsát, sok boldogságot kívánt. Nagyon hálás vagyok neki és a magyartanáromnak, Kovács Margitnak, aki a lakásán tartott különórákat, gyakran zongorázott, megzenésített Ady-verseket tanított.

Zsuzsa szerette Berzsenyi verseit is diákkorában, most a költő szobra mellett megyünk el, egy pillantást vetve a nagy művészetpártoló Szily János püspök szobrára is. A Püspöki Palota mellett a Smidt Múzeum udvarán megnézzük az utolsó szombathelyi villamost, amivel sokat zötyögött városszerte, és álmaiban olyan, mintha most is járna még. Aztmondja,  az a valószínűtlen, hogy ma már nincs Szombathelyen villamos, a síneket is régen felszedték.

A kocsiba ülünk megint, amit Zsuzsa a marokkói barátnőjétől kapott, elhaladunk a zárda mellett, a mai Paragvári iskolánál, ami az alma matere volt. A 11-es Huszár úti laktanyához megyünk, itt volt egy emlékezetes kis balesete a főkapunál. Nem messze van a Tarcsa utca, ott lakott ifjúkorában a családjával, onnan járt be a városba biciklivel. Egy összejövetelről hazakerekezve pont itt érte el az akkor divatos kevert rumos pancs hatása, és leesett a bicikliről. Egyszerűen orra bukott, az őrt álló orosz katona segítette fel. Szerencsére komoly baj nem történt, de azóta nem iszik efféle italokat, inkább fröccsöt, azt is étkezés után.

Gyuszi int, menni kell, várják Bozsokon a könyvbemutatóra. Zsuzsa az Úti dilik és a Tuti dilik című köteteit hozta, azt mondja, itt mindig olyan jó a közönség.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!