Városi madarak, kutyák és Buddhák a pincében

„A PUK élt, a PUK él, a PUK élni fog", adja meg az underground - plusz audiovizuális - tavaszi minifesztivál, vagyis a SZAVASZ mottóját Hegedüs Adrián, a koncepció és a szervezés, meg az Artistix Grafix Stúdió egyik kulcsfigurája. Hiszen a szombathelyi kortárs művészeti csoport nem most, de nem is tavaly hallatott magáról először, a PUK története bő tíz-tizenöt évre nyúlik vissza. Csak a hajdani nagyon fiatalok közben fiatal felnőttekké váltak, munkába álltak; csatlakoztak hozzájuk újabb nagyon fiatalok - és így tovább. És hogy a folytonosság mennyire komolyan vehető, jelzi egy furcsa kis egybeesés. A fesztiválindító tárlat megnyitóján találkozunk valakivel, aki anno PUK-tagként modellt állt egy ifjú alkotótársnak. És most - véletlenül vagy sorsszerűen - ismét felkérést kapott: valaki mástól, de hasonló feladatra. Nem: a mostani fölkérésnek nincs semmi köze ahhoz a régihez, a mai fotós semmit nem tudott a hajdani szereplésről. (Itt és most még annyit: a friss SZAVASZ-tárlaton Zergi Borbála gyümölcsöket hozott kapcsolatba a női test jellegzetes attribútumaival.)

Fesztiváltavasz a pincében. Balra Hegedüs Adrián grafikus, PUK-alapító, PUK-fönntartó - készül a nyitásra. Ez már a második SZAVASZ

A pincetárlaton az idén is szombathelyi - vagy valami módon Szombathelyhez kötődő - alkotók vesznek részt. (Volt idő, amikor egy Thököly utcai padlásra jártunk hasonló élményekért, most egy Szelestey utcai pincében találjuk meg ezt a hangulatot. Még a térélmény is hasonló. De hát Weöres is megmondta, hogy a lenn és a fönn egyszer csak összetalálkozik: "mert minden körbeér".)

A kiállítók között van Rasperger Dávid, aki például apokaliptikus babagépet (lásd! steampunk) tett ki a téglafalra. Kovács Nóra kutyákat hozott: ki más, mint El Kazovszkij emlékezetére. Jól jött a SZAVASZ, hogy az évek óta dédelgetett tervet valóra váltsa. Itt van Sztranyák Zsófi, aki hang- és fényinstallációján észtországi tapasztalatait osztja meg a közönséggel: ez a szombathelyi ősbemutató az "észt anyagból". A fejhallgató közbeiktatásával madarak beszélnek hozzánk. Mint kiderül, egytől egyig észt emberek, akik azonnal vették a lapot: a madarak utánzására való fölkérés a legjobb kapcsolatteremtő eszköznek bizonyult Zsófi számára. Aki egy szaktanulmány művészetbe-metaforába fordításával madárhangon éppen a kapcsolatteremtés nehézségeiről beszél. A tanulmány szerint ugyanis a városi madarak a zajban elvesztik tájékozódási képességüket, elröpülnek egymás mellett, nem találják meg a párjukat. Most mondjuk azt, hogy a SZAVASZ egyik legfontosabb hozadéka a találkozás, a kapcsolatteremtés, a beszélgetés? Ne felejtsük ki a kiállítók közül Poprócsi Barnabást, a PUK csoport meghatározó alkotóját, aki festészetével nem először lep meg minket. A MOMÉ-n végzett Demeczky Nóra és Déri Enikő: csoport a csoportban, azaz a „de-form". Ha igaz, az idei budapesti Design Hét arculatáért is ők lesznek a felelősök. Nem utolsósorban kifigyelhetjük Csáki Ivettet, amint nyitás előtt anyásan elvégzi az utolsó simításokat „csókanyus" üzenőfal-kompozícióján (olyan, mint valami spontán performansz).

Sztranyák Zsófi hallgatja az észt madarakat Fotók: Szendi Péter

És nem: nem installáció, nem is klasszikus szoborcsoport az ott a pince sarkában. Asztal, kockás abrosz, pogácsa. Az asztalnál Vágvölgyi András filmtanár és Oroszy Csaba festőművész. Bár lehet, hogy inkább két szemlélődő Buddha, közel a megvilágosodáshoz. Derű és béke a pincében. Ott, ahol a városi madarak egymásra találnak.