Benne ültünk a zenében – Verdi Requiemje az Agorában

A Savaria Szimfonikus Zenekar sportházi kirándulásai mindig ünnepnek számítanak, így válik ünneppé a Szent Márton-bérlet koncertje is, a húsvéthoz közeledve talán nem véletlenül éppen a szenvedés és a halál napján, pénteken hangzik föl Verdi Requiemje. A Nemzeti Énekkar látványnak is monumentális, hát még, amikor megszólal. De Madaras Gergely, a zenekar vezetőkarmestere bejelentéssel kezdi.

Fotó: Unger Tamás

A koncert meghirdetett szoprán szólistája, Bibiana Nwobilo az előző esti, sikerrel lezajlott főpróba után elveszítette hangját, és állapota másnap sem javult. Gyorsan kellett cselekedni:  a Szegedi Nemzeti  Színház énekese,  Somogyvári Tímea Zita vállalta a beugrást; megteszi, amit megtehet. A többi stimmel. A szombathelyi szimfonikusokkal Németh Judit (alt), László Boldizsár (tenor) és Palerdi András (basszus) lép színre.

Verdi Requiemje pedig tényleg úgy vezeti végig a közönséget a gyászmiséhez rendelt koreográfia szerint az emberi életen, mint egy áradó, tágas érzelmi tereket bejáró romantikus opera. Mint egy színes, szélesvásznú film: nem lehet a szemünket levenni róla. A harag napjától a könnyek tengeréig – ez a két szélső pont, innen se egyik, se másik irányban nincs tovább.

Miközben Verdi útmutatása szerint benne ülünk a zenében:  a tér különböző pontjain megszólaló trombiták jelenítik meg az utolsó ítélet harsonáit. Madaras Gergely mosolyogva  vezényli a többszöri meghajlást.