Vers elvitelre, utcazenei körítéssel

Egy éve voltam már itt, emiatt alig vártam újra az érzést, hogy átlépjek egyfajta időkapun: egy magas belterű termen, Chaplin óriásfotója, kandalló, könyvek tára, kultfilmek plakátjainak sorfala, egy kuckósított, sokpárnás, kuporodós sarok, no és egy cica mellett vezetett utam interjúalanyom birodalmába. Pontosabban nem csak az övé, tanítványaié is mindez. A 17 év alatt voltak jó páran.

A Ma"mint"Ti színjátszó csoport szigetén jártam, Schimmer Roberta vezető látott vendégül. Azért kerestem fel a drámapedagógust, mert eszembe jutott: van Vasnak egy szeglete, ahol különlegesen adják meg a módját a magyar költészet napjának. Április 11-én diákok és fiatal felnőttek verseket osztogatnak a helyieknek, alkalmanként pedig utcazenével adnak nyomatékot az ünnepnek.

- A diákok iskolában vannak, így csak délutántól osztjuk majd a verseket - mondta vendéglátóm, aki azt is elmesélte: kultúrával foglalkozó, verseket szerető emberként tartja fontosnak a nap megünneplését, amelyben csapata igazi támogatója. Négy éve része a sárvári tavasznak a "Vers elvitelre" című rendhagyó esemény.

A színjátszókkal közösen válogatják, szerkesztik, nyomtatják, vágják részekre a verseket tartalmazó lapokat. Az utcai "performance" pedig nemcsak csoportépítő, de élményekkel gazdagítja a fiatalokat, többnyire pozitívakkal.

- Csaknem háromezer verset osztunk ki minden alkalommal. Így lesz ez idén is. A fürdőtől a bevásárlócentrumok parkolóin át a belvárosig mindenütt találkozhatnak velünk kedden a járókelők - adott tippet a drámapedagógus, hol kaphatnak verset azok, akik szeretnének.

Schimmer Roberta Fotó: Pajor András

Mikor a versszerkesztési tematikáról kérdeztem, azt mondta: a legmeghatározóbb az, hogy kinek mi tetszik. De a repertoár mindig bővül újabb és újabb költeményekkel, melyeket diákjai fedeztek fel, szerettek meg időközben.

Idén szélesebb kört is bevonnak a szerkesztésbe. Felhívást tettek közzé a legnépszerűbb közösségi portálon. Ma éjfélig bárki beküldheti a csapat számára kedvenc versét, ha szeretné, hogy a Vers-ünnepen megismerhesse azt valaki, aki véletlenszerűen megkapja majd.

- Nehéz meghatározni, mennyien is vagyunk. A csoport egyrészt a Koncz János Zene- és Művészeti Iskola színjáték tagozatának növendékeiből áll, de van egy másik része a csapatnak. Ők már egyetemisták vagy fiatal felnőttek. Tehát a hatévestől a csaknem harmincig több korosztály található meg nálunk. 55-en lehetünk. Van, aki már a kezdetektől, 17 éve tag - mondott számokat, statisztikát a vezető a közösségről.

A színi műhely mágnese tehát a közösség és a művészet. Akit a Ma"mint"Ti "füstje" egyszer megcsapott, az maradni akar, ameddig lehet.

Schimmer Roberta azt is elmondta: Nehéz ma egy alkotó közösségbe bevonzani, de főleg ott tartani a gyermekeket. Minden gyors körülöttük. Impulzushegyek, információ-özön éri őket.

- Külön feladat, hogy lelassítsuk számukra az időt és egy kicsit beszéljünk, teázzunk, hisz nem feltétlenül a gyors pörgés a lényeg. Meg kell tanulniuk itt, hogy mindennek rendje van, a minőségi munkához idő kell. Az instant világban mindenki azonnal akar mindent. A színjátszó azonnal főszerepet. De itt egymásra épülő képzés van. Aki szeptemberben bekerül, márciusban nem játszhatja még Lear király szerepét - magyarázta a szakember.

A drámapedagógiai órák, a közösségkovácsolás, a darabok színpadra állítása, a díszlet, a jelmez elkészítése, a minőségi és megkockáztatom, professzionális előadások színpadra állítása sokszoros energiát követel rendezőtől, színjátszótól egyaránt. De vajon megtérül-e ez?

- Nem kifogyhatatlanok az energiatartalékok, sokszor nehéz újratölteni őket - válaszolta Schimmer Roberta. Ha valaki megkockáztatná a kérdést, hogy akkor minek a sok komoly díszlet, jelmez, hisz úgyis az előadás a lényeg, a művészeti csoportvezető egyetlen rövid, csattanós mondattal válaszolna, ahogy tette nekem is: - Hát mert színház!

S mert színház, és nem is akármilyen, az ideális az lenne, ha a darab színpadra állításával foglalkozhatnának a színjátszók, míg egy másik stáb a díszletek, jelmezek elkészítésében lenne elfoglalt, egy menedzser pedig elő-adás-szervezéssel foglalkozna. Amíg azonban ez nem lesz így, folytatódik tovább az eddig megszokottak szerint a munka, azaz hogy mindenki mindent csinál. Így készülnek az előadások.

Idén a nagy sikerre való tekintettel Molnár Ferenc Ibolya című darabja kerül majd többször újra színre nyáron a sárvári vár színpadán. Egy különleges kurzusról is szó lehet, amiről azonban bővebbet még korainak tartott elárulni Schimmer Roberta.