Weöres Sándor zseni

Csöngén péntek délben  fiatalok mondták együtt a Valse triste című Weöres-keringőt, az elmúlás körkörös öröklétbe forduló versét, amelyet a költő nagyon fiatalon írt: talán ez is ahhoz a bumeráng-hatáshoz tartozik, amelyről az "Egyik nyár, akár a másik?" címmel megrendezett Valse triste-konferencia elején - már a Weöres Sándor Színházban - az éppen elnöklő Láng Gusztáv professzor bevezetésképpen beszélt. A 12 legszebb magyar vers-program a hatodik évben ismét visszatért Szombathelyre: mint a hűséget jelképező bumeráng "a régi német slágerben".

Antonio Sciacovelli, a szombathelyi bölcsészkar dékán-helyettese ideális - földrajzi, irodalmi - utazásként határozta meg az eposszá kerekedő, "szeptember végétől egy bús keringőig tartó", nyilván csábításokal, kalandokkal és főleg a megértést segítő élményekkel teli  sorozatot:  azt a valóságos és szellemi utazást, amelyen Fűzfa Balázs  volt a révész. "De nemcsak neki jár a köszönet, hanem a költőknek is, Petőfitől Pilinszkyn, József Attilán át Weöres Sándorig". Antonio Sciacovelli hangsúlyozta: a sorozat  a  Weöres-konferenciával véget ér, de a párbeszéd folytatódik. A  nyitó előadást Kenyeres Zoltán tartotta Weöres Sándor költői életműve címmel, a Mesterdetektív-díszlettel a  nagyszínpad hátterében. De hát mesterek találkoznak a konferencián is, egyben detektívek: az ezer alakban egy Weöres Sándor zsenijének nyomába erednek. Kenyeres Zoltán mindehhez nem győzött betelni Szombathellyel.  Ezek szerint a takaros város méltó a száz éve éppen itt, a bábaképezdében megszületett zsenihez, aki a családfán a III. Sándor nevet viseli - mint Blaskovich Mária és Weöres Sándor fia.

A Valse triste-konferencia ma Celldömölkön folytatódik, és vasárnap itt is ér véget.