Zányi Tamás, a Vulcan-díjas hangmester csókoltatja a kedves szombathelyi ismerősöket

Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, a kritikusok Fipresci-díját és a francia Francois Chalais-díjat. A film hangmérnöke pedig – bár ő inkább hangművészetről, hangdizájnról beszél – megkapta a fesztivál Vulcan-díját, amely egyszerre szól a technikának és a művészetnek. Zányi Tamás azt mondja, a Cannes-i meghívást önmagában nagy sikerként értékelték, a sok díj „már csak hab a tortán”. Főleg, hogy a Vulcan-díjnak tulajdonképpen utána kellett nézniük, a zárógálán derült ki számukra – a filmes csapat számára is, hogy a hangmérnöki teljesítményt elismerő Vulcan egyáltalán létezik: „Tök váratlanul ért.” Ráadásul Cannes-ban „csínján bánnak” a díjakkal, egy előzetes elemzés külön kiemelte, hogy egy film kizárólag egy díjat kap(hat) a fesztiválszokások szerint. Hát tessék, a Saul fia az eleven cáfolat.

Zányi Tamás a stúdióban. Fotó: MTI/Kallos Bea

Zányi Tamás most fogadja a gratuláció-áradatot („minden sűrű lett”), közben pedig már a Komarov testvérek új játékfilmjén dolgozik, és egyáltalán: be van táblázva az év végéig. Reggelente 15 hónapos kislánya pelenkázásával indít, ami szintén „fantasztikus napi program” a hangmesteri teendők előtt. Nem csoda, hogy nincs ideje megírni-befejezni a doktori disszertációját (DLA), pedig annyi ötlete volna. Azt szeretné a lehető legpontosabban megfogalmazni, hogy mi a jelentősége a filmben a hangnak a - mindig elsődleges - képpel szemben az érzékelés, észlelés, a pszichológia szintjén. A kép fejti ki a direkt hatást, a hang másodlagos – a tudattalanban dolgozik. „A film hangi világa akkor tudatosul a befogadóban, ha valami nem működik. Ha minden rendben van, az normális.”

A Saul fia hangi utómunkái két-három hónapot vettek igénybe: „Eszeveszett sok meló.” Eddig tartott, míg minden a helyére került abban a 250 hangsávot tartalmazó projektben, amelynek zajszövete, -mintázata nemcsak „balról jobbra” olvasható, hanem „függőlegesen” is. Ez a telített „vertikális montázs” teremti meg azt a hangi világot, azt az atmoszférát, amely a Cannes-i zsűri szerint is sokat hozzátesz a holokauszt-filmek sorában új fejezetet nyitó Saul fia kemény történetének az elmeséléséhez. A hangmontázs megtervezése „vívódás is egyben”, közös munka a rendezővel. Zányi Tamás gyakran azt a módszert választja, hogy megnézi a képet némán: „Hogy megérezzem a dinamikáját.” Az első hangstruktúrát még szegényesnek ítéli ahhoz képest, ami végül megvalósult: „Új világot sikerült létrehozni. Már közben is megéreztem, hogy az egyik legjobb munkánkon dolgozunk.”

Nemes Jeles László mindenképpen ki akarta kerülni a konvencionális filmzenét, amely „azonnal meghatározza, hogy mit kell gondolnunk”. Melis László a Saul fia függönyszerűen működő hangmintázatához pici zenei motívumokkal járult hozzá. „De ezeket a pici zenei motívumokat annyira bedolgoztunk a film zajszövetébe, hogy eltűnt a zeneiség: a zene zajjá vált. Ez volt a cél. Aki szemfüles, azért meghallhat valamit.”

Zányi Tamás 1991-ben diplomázott a Berzsenyi Dániel Főiskola ének-zene – történelem szakán, aztán 1998-ban a budapesti színház- és Filmművészeti Egyetem film főtanszakán kapott hangmester-diplomát. (Az első fecskék között volt, 1995-ben indult a színművészetin ez a képzés.)

De hogyan került Szombathelyre? Székesfehérvári gimnazistaként sokáig egyértelmű volt számára, hogy a Testnevelési Főiskolára megy: atletizált. Igaz, képzőművészeti versenyen is sikerrel indult: „Festegettem.” De közben meg egyre inkább beszippantotta a zene, a gitározás. Egyébként is élete alapélményei közé tartozik, hogy tanítónő édesanyja furulyával a kezében készül a másnapi órákra. Azt viszont egy barátja édesanyja vetette föl, hogy mi volna, ha megpróbálkoznának az ének-zene szakkal. „Először megütköztünk. Az énektanárról azt gondoltuk, hogy csak furcsa szerzet lehet, akit kiborítanak a gyerekek. Aztán megtetszett az ötlet.” Végül aztán Zányi Tamás maga is éveken át működött Budapesten énektanárként – szerette is, de belefáradt. És pont, amikor úgy érezte, váltania kell, fölfigyelt a hangmester-képzésre.

De időzzünk el még egy kicsit Szombathelyen, amely Budapesttől sajnos még mindig messze van (nem úgy, mint Párizstól Cannes); bár a Vulcan-díjas hangmesternek ma is vannak itt barátai – akiket innen is szeretettel üdvözöl. Meghatározónak tartja a szombathelyi négy évet, a történelem szakot is – bár be kell ismernie, hogy a zene érdekelte igazán. Sőt: úgy volt, hogy föllép a ma is Vinczeffy Adrienne vezetésével működő Berzsenyi vegyeskarral az egészen friss Horváth Barnabás-ősbemutatón a Bartók Teremben – de mit ad isten, Cannes-ba kellett mennie. Egyébként évek óta ő veszi föl a vegyeskar CD-inek hanganyagát – ez csak természetes.

És ha jól megnézzük, rájöhetünk, hogy a Cannes-i Vulcan-díjat is előre megsejthettük volna. (Persze utólag könnyű beszélni.) Mindenesetre Zányi Tamás közreműködött (sok más mellett) Török Ferenc Moszkva tér című filmjében, ő jegyzi a Hukkle (Pálfi György), a Rengeteg (Fliegauf Benedek), a Before Dawn (Kenyeres Bálint) hangi világát; és a sor még hosszan folytatható. Nemes Jeles Lászlóval is Kenyeres Bálint révén ismerkedett meg, a Saul fia előtanulmányának tekinthető Türelem című kisfilmben már együtt dolgoztak. A Hukkle-ért 2003-ban megkapta a legjobb hangmérnöknek járó filmkritikus-díjat, 2004-ben és 2006-ban filmszemlés Aranymikrofon-díjjal jutalmazta a zsűri (Dealer, Az élet vendége), a Türelem 2008-ban a chilei filmfesztiválról hozta el „a legjobb hangnak” járó elismerést. Cannes-ban most negyedszer járt olyan film, amelyben közreműködött. Az imponáló filmlistát a Vulcan-díjas hangmester azzal kommentálja, hogy szerencséje volt. Aztán hozzáteszi: „Tizenöt éve foglalkozom komolyabban hangdizájnnal. Az ember folyamatosan tanul, az eszköztára is egyre gyarapszik. A számítógép beláthatatlan távlatokat nyitott, de most éppen ott tartok, hogy próbálok egyszerűsíteni mindent. Semmi trükk. A Saul fiában is kizárólag természetes hangokból hoztunk létre teret a film körül, amelyben a színészek is fantasztikusak: önmagukat képviselik hitelesen. Fontos, hogy a kép és a hang csak jó vetítési körülmények között mutatkozik meg igazán, laptopon a Saul fia nem élvezhető. El kell menni moziba: ott beszippant ez a világ, mint a centrifuga.”