Száguldás népviseletben - A kőszegi Forgó Gabriellával gyorsultunk

Ha nem ismernénk Forgó Gabriellát, és hármat találhatnánk, hogy mivel foglalkozik, akkor biztosan elbuknánk a feladványon, de ez nem a mi hibánk. Forgó Gabriella -vagy ahogyan ismerősei szólítják: Hugi - civilben ugyan grafikusként dolgozik, ám közben, ha csak teheti gyorsulási versenyekre jár. Jelenleg saját kategóriájában az első helyen áll a ranglistán a nők között, pedig mindössze egy éve tart a szerelem. Tavaly húsvétkor Fertőszentmiklóson volt először egy gyorsulási versenyen Gabi, ahol a benzingőz és a dübörgő motorhang, úgy tűnik, végérvényesen megfertőzte. Nem sokkal később 2014. május 10-én, Taszáron első versenyén már győzött is. Azóta összesen 18 versenyen indult és 12 kupát szerzett egy 75 lóerős Toyota Corollával.

A verseny szabályai egyszerűek: adva van egy negyed mérföldes táv (402 méter), aki gyorsabb, az nyert. Igen ám, csakhogy előfordul, hogy kétszáz induló is van futamonként, ráadásul a férfiak elsöprő többségben képviseltetik magukat. Gabinak azonban ez sem okoz gondot, volt, hogy egy erősebb és gyorsabb autóban ülő férfit is megelőzött már, amivel feltehetően örökre elvette kedvét ellenfelének a versenyzéstől, az övé persze ekkor jött meg igazán. Igaz ugyan, hogy a versenyen kategóriák vannak, így egy ötszáz lóerős kocsival nem száll ringbe, de mivel kocsija a kategória alján kullog, ami a lóerőket illeti, általában erősebb autókkal versenyez. Éppen ezért nem elég egy jó autó, kell egy jó sofőr is. Gabi az. Beültem mellé, hogy megtudjam, milyen, amikor az embert belepréseli az ülésbe a sebesség.

Amikor az edzésről és az előképzettségről faggatom, kiderül, 1994 óta van jogosítványa és bár soha nem tartotta magát rossz sofőrnek, nem száguldozott korábban az utakon, és ami azt illeti, most sem. Éppen ezért edzeni sem tud a versenyekre, mivel a közlekedési szabályokat nem szereti megszegni. Igaz ugyan, hogy a KRESZ kilencven kilométer/órát engedélyez, azt azonban egyetlen szabály sem írja elő, hogy ezt mennyi idő alatt érje el az ember – teszi hozzá Mihály Balázs, Gabi párja, utalva arra, hogy a startolást óvatosan azért tudják gyakorolni. Merthogy a legtöbb ezen múlik, az első hatvan lábnál minden eldől. A versenyeken a döntő a legstresszesebb pillanat, míg az időmérőkön csak a gyorsaság, itt már a reakcióidő is számít, aki beragad vagy kipörög, az veszít. Gabi már rutinos versenyzőnek számít, nem igazán hibázik, de izgulni izgul, olyan adrenalinlöket éri egy-egy megmérettetésen a versenyzőket, ami kevés dologhoz hasonlítható.

Ami a jövőt illeti, Gabi kategóriaváltásra készül egy 225 lóerős Toyota Celicával, amit idén újítanak föl, reményeik szerint úgy, hogy a felturbózott járgány a dobogóra repítse. Autóik extrém külsejük ellenére szériaautók, vagy ahogyan Balázs fogalmaz, bevásárló autók, csak éppen többet fogyasztanak. Versenyeken negyvenliteres az étvágyuk. Az extrém külső esetükben a népi motívumok megjelenítését jelenti, autóikon és önmagukon is. Gabi elárulta: az ötlet Balázstól jött, a megvalósítást pedig ő vállalta, még a ruháján lévő hímzést is maga csinálta. Tervben van autójuk belsejének is az átalakítása, ha elkészül, faborítást kap a kormány és ágacska jelzi majd a sebességet. Megtudtam, az autentikus népi motívumokra a versenyeken pálinkával és pogácsával erősítenek rá. A magyar vendégszeretetnek gyorsan híre ment, mivel nemrégiben meghívást kaptak Máriacellbe, ahol a költségeket a szervezők állták, Gabi a férfiakat legyőzve második lett.

És ha már költségek: nos,  azok meglehetősen magasak, mivel a belépőkön, a nevezési díjon és az útiköltségen kívül az autók is négykerekű pénznyelők. A gyorsulási verseny egyébként nem veszélyes, legrosszabb esetben defektet kap az autó, vagy kigyullad a motor, balesetek nem szoktak lenni. Ezt azért megnyugtató volt hallani, mert beszélgetésünk végén elérkezett az idő, amikor kipróbálhattam milyen egy kis gumifüstölés, na meg az a bizonyos negyed mérföld, amikor Gabi ül a kormány mögött.

Aki már ült repülőn, az tudja, milyen érzés, amikor a kifutópályára érve meglódul alatta a gép. Hasonlóan kell elképzelni ezt is, csak az égett gumiszag és a felbőgő motorhang ad még egy keveset az élményhez. Na meg persze egy kicsit közelebb van a föld, gyorsabban futnak a fák az ablak mellett és a kilométeróra gyorsan emelkedő ágacskáját is lehet nézni. Nagy élmény volt. Azóta is sokszor gondolok rá, persze közel sem annyit, mint Gabi és Balázs, akik kérdésemre azt felelték, egy éve már nem múlik el nap, hogy ne foglalkoznának a gyorsulási versenyekkel.