Újra fölfedeztük Szombathely főterét, és annak környékét

Nap, mint nap elmegyünk előttük akár az Alkotmány utcában, akár a Köztársaság téren anélkül, hogy fölnéznénk egyik vagy másik műemlék épület homlokzatára, hogy egy pillanatra rácsodálkoznánk a barokk, eklektikus vagy klasszicista építészet mutatóban itt maradt alkotásaira. Különösen könnyen siklik át tekintetünk a kopott, piszkos, hulló vakolatú házakon, legyenek azok bármily értékes művelődéstörténeti, építészeti emlékek.

Újra fölfedeztük Szombathely főterét, egy ideig fölfelé tekintgetve vágtunk át a téren, amikor egymás után öltöttek új külsőt a régi lakóházak, amikor egyhangú kopott szürkeségüket fölváltották a kellemes friss színek. Az Alkotmány utcában is szinte minden házon ott a tábla: műemlék. Többségük a XVIII. századból való, nem egyet a nagynevű építész, Hefele Menyhért épített. A felújítás, tatarozás sorra eredeti szépségében tárja elénk ezeket az épületeket is: a Széchenyi és az Alkotmány utca sarkán állt, a Forradalmi Múzeumnak otthont adó, Eölbey-háznak ismert kis palotát, vagy az utca túlsó oldalán, a 3. szám alatti kanonokat. Az Alkotmány utca 6-os számú lakóépületen most dolgoznak az építők, egy az 1700-as évekből való barokk iskolaépület eredeti formája bontakozik ki kezük nyomán.

Az Alkotmány (ma Szili János) utca 6-os számú ház külső homlokzatán az utolsó simításokat végzik a TANÉP építői. Fotó: VN-archív

Városaink képét nem kizárólag műemlékek határozzák meg, még az oly régi múltra visszatekintő településekét sem, amilyen Kőszeg, Sopron vagy Szombathely. Számos régi, de nem műemlék épület áll a városban, amelyek hozzátartoznak Szombathelyhez, jellegzetes részei a városképnek. Ezek gondozása, korszerűsítése semmivel sem fontosabb feladat, mint a műemlékeké.

E felújításra, tatarozásra és folyamatos karbantartásra szoruló épületek többsége az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében van. Pontosan tizenegyezer „bérlemény", azaz lakás, hivatal, egyéb minden gondja-baja tartozik rájuk. A házakat két csoportba osztva tartják nyilván. Az egyikbe tartoznak az 1945 után épült, ma is korszerűnek mondható lakások. Ezek tervszerű karbantartást igényelnek megfelelő rendszerességgel. Számuk hatezer ötszáz körül mozog. A másik csoportot a háború előtt épített, napjainkra eléggé tönkrement épületek alkotják, számuk mintegy háromezer háromszáz. Ezeknek az épületeknek felújításán folyamatosan dolgozik a vállalat, köztük a közel négyszáz lakást jelentő műemlékekén is.

A város jellegét éppen a régi épületek határozzák meg. A felszabadulás után sokáig elhanyagolták ezeket – szerte az országban – tatarozásukra nem jutott pénz, figyelem. Új lakások kellettek, nagy tömegben. Az országos koncepció a 70-es évek elején változott meg. Az Ingatlankezelő Vállalat lehetősége a IV. ötéves tervben megduplázódott, az V. tervciklusban ismét kétszeresére nőtt. A tervidőszak első évében 50 milliót költöttek felújításra, az utolsó évben ez a keret már 110 millió forint.

A rendbe hozott, frissen festett homlokzat csak a külső jegye a felújításnak. A tatarozás során legtöbbször födémcserére és más szerkezeti javításokra is szükség van. A többnyire komfort nélküli lakásokból korszerű, a mai igényeknek megfelelő otthonokat kell kialakítani. Az IKV térképei 32 felújítandó tömböt tartanak számon és még 150-200 lakást szétszórva a városban. Csak néhány példa: 1982 körül lesz kész a Savaria tér – Gyöngyös patak – Kisfaludy utca által határolt tömb, már elkezdték a Köztársaság tér – Kőszegi utca – Mártírok tere – Bajcsy-Zsilinszky utca között levő házak felújítását. Folytatják a munkát az Alkotmány utcában is, még ebben az évben elkezdik a 18, 20, 22 számú házakat, a másik oldalon pedig az 5-ös számút.

Pontos ütemterv szerint újulnak meg a belváros képét formáló épületeink, bár akadályok vannak. Egy bolt, intézmény kitelepítése nem egyszerű feladat.

A lakókat viszonylag könnyen el lehet helyezni átmeneti szállásokon. De hova költözzön a belváros egyetlen háztartási boltja a Köztársaság téri házból? Vagy hol helyezzék el a levéltár nagytömegű és nagyértékű állományát az Alkotmány utca végén álló, éppen csak összedőléssel nem fenyegető épületből? A Kőszegi utca 1-ből sem lehet csak úgy kitenni a vendéglátó konyháját.

A gombamódra szaporodó panelházak, a terjeszkedő lakótelepek a belvárosok elöregedett házaiból „kiszippantották" a fiatal nemzedékeket. A városközpontoknak nem csak a házai, de a lakói lassan elöregednek. A felújítással, átalakítással ezt a folyamatot is megállítják, visszafordítják.

Amellett, hogy egyre több olyan épület lesz Szombathely belvárosának, amire az évtizedek óta arra járók is vetnek egy-egy pillantást.