2016.09.20. 13:35
30 éve: 1979-ben elkészültek a tervek, ám akkor kivitelező még nem volt
Bük - A megszólaló iskolai csengők a tanulók többségének életében szép időszakot zárnak le; a pihenés, a gondtalanul eltöltött vakáció időszakát. Íme a harminc évvel ezelőtti cikkünk a büki iskolaavatásról.
Megkezdődik egy újabb tanév, amely szintén nem kevés élménnyel kecsegtet, ám a következő hetekben, hónapokban már kemény erőfeszítéseket kell tenni a sikerért. Diákoknak, pedagógusoknak és szülőknek egyaránt.
A legnehezebb lépéseket most is az elsősök teszik meg. A hat-hét évesek, a tizennégy év körüliek s a felsőfokú tanintézetekbe még idegenként belépő újak. A napjainkban kulcsszóként használt beilleszkedés fogalmával alighanem ők kerülnek szembe a legkeményebben. S valóban nem könnyű az első néhány nap, néhány hét. A szorongás, a bizonytalanság, a rossz álom érzete azonban oldható: az oktatók, nevelők s a már magabiztos tanulók, hallgatók segítségével. Azaz: türelemmel, biztató szóval, nyitottsággal, simogató kézzel. Szeretetteljes fogadással.
Emígy történt Bükön a legifjabbak köszöntése szombaton délután, ám ezúttal nemcsak az újdonsült elsősök szülei jöttek el az ünnepélyes tanévnyitóra, hanem a már korosabb nebulóké is. Iskolát avatott a csaknem háromezer lelket számláló nagyközség. Pontosabban: hat új tanterem épült a már meglevő nyolc szomszédságában, a régiek közül pedig négyet fölújítottak. A terveket a Vasiterv, a kivitelezést a Vasép készítette el. Az anyagi fedezetet - összesen 17,5 millió forintot - a helyi tanács és a megyei tanács adta. A lakosság 300 ezer forintnál is nagyobb értékű társadalmi munkával segített, a helyi vállalatok szocialista brigádjai is értékes munkát végeztek.
Szele Ferenc avatóbeszédjét mondja az 1986 szeptember végi avatóünnepségen Fotó: VN-archív
Avatóbeszédet Szele Ferenc, Vas Megye Tanácsának általános elnökhelyettese, Bük nagyközség megyei tanácstagja mondott. Egyebek között arról szólt, hogy a csaknem négyszáz büki tanuló jó néhány éve délelőtt és délután, azaz váltakozó tanítási rendszerben járt iskolába. A jövőben erre már nem lesz szükség. Megemlítette az építési körüli gondokat is: 1979-ben elkészültek a tervek, ám kivitelezőt csak 1984-ben sikerült találni. Tavaly, év elején kezdődött meg a munka, ám akkortól már jó ütemben, így sikerült az 1985-ben kitűzött határidőre elkészíteni az intézményt.
A vasi helyzetről így szólt a megyei tanács általános elnökhelyettese:
Megyénkben adottak a feltételek a jó színvonalú oktatáshoz, s a hetedik ötéves tervben is megkülönböztetett figyelmet fordítunk e területre; pénzeszközeink harmadát oktatási célokra használjuk föl.
Elmondta azt is, hogy a büki iskola bővítése nem fejeződött be, (az elsősök jelenleg még az alsóhidi iskolába járnak), négy újabb tanterem épül ebben a tervidőszakban, azt követően tornaterem létesül. Köszönetet mondott az építőknek, a lakosságnak, a pedagógusoknak. Ezt követően Gyurácz József, az iskola igazgatója méltatta a segítők tevékenységét, majd az iskolai tanulói kulturális műsort adtak, a szülőknek, nevelőknek, vendégeknek és társaiknak, akik mától vehetik birtokukba a létesítményt.
