Ahol a pincében is kincsek hevernek - Ezt írta a Vas Népe 1986 novemberében

Tessedik Sámuel 1780-ban Szarvason létesítette Európa első gyakorlati gazdasági iskoláját. Itt elemi, mezőgazdasági és ipari oktatás folyt. 1797-ben gróf Festetics György megalapította Európa első rendszeres gazdasági felsőfokú tanintézetét, a híres Georgikont. És egy vasi vonatkozású hazai elsőség: 1882-ben Szombathelyen alakult meg az első magyar tejszövetkezet.

Az adatokat Vépen, a mezőgazdasági tanintézet egyik kiállításának tablóin olvastam. Hazánk egyetlen olyan kiállításának anyaga látható itt, amelyik magyarországi alsó- és középfokú mezőgazdasági szakoktatás dokumentumait, koronként változó rendszerét ismerteti. (Mennyire egyedülálló a kiállítás, azt bizonyítja, hogy a minisztériumból is érdeklődtek a kutatás némely adata, anyaga után.) Két teremben láthatók a hatalmas tablókon rendszerezett, az oktatásfejlődést bemutató ábrák, amelyeket oklevelek, bizonyítványok, szervezeti szabályzatok, tankönyvek, brosúrák, különféle tanügyi eszközök egészítenek ki. Látható például az a Békésből származó oktatóláda, amelyik az ezüstkalászos gazdatanfolyam oktatási eszközeit tartalmazza. (Ez annak idején vándorláda volt. Egy tanfolyam résztvevői egy hétig tanulmányozhatták a benne lévő segédletekkel például a háziállatok betegségeinek tüneteit, az állatfajtákat, és sokminden mást.) Három és fél éves kemény gyűjtőmunka eredménye a két termet betöltő kiállítás. A gyűjtés oroszlánrészét Kiss Kálmán nyugdíjas agrármérnök-tanár végezte.

Tablók, régi paraszti munkaeszközök és érdeklődők a kiállítás egyik termében 1986 novemberében Fotó: VN-archív

1983 márciusában az intézet igazgatója, dr. Apró Attila indítványozta: legyen egy állandó ilyen jellegű kiállítás itt Vépen. A felsőfokú agrárképzésnek Keszthelyen van állandó kiállítása, de az alsó- és középfokú képzés dokumentumait rajtunk kívül seholsem gyűjtötték össze az országban. Én kapva kaptam a lehetőségen, mivel a Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körének elnöke is vagyok a megyében, s mint ilyen, korábban is szívesen viseltem a mezőgazdasági emlékek felkutatását.

Ez a szenvedély meglátszik a kiállításon is. a tablók mellett régi paraszti eszközök, például Szattáról fejőszék, Kercaszomorról vajköpülő, Kisbajcsról fedeles kosár került ide. Ami nem látható, mert helyszűke miatt nem fér be, az is nagyon értékes. Kiss Kálmán a pincében halmozta fel az évek hosszú során összegyűlt néprajzi, ipartörténeti emlékeket. Van itt komplett kovácsműhely, olyan, amilyenben még fújtatóval gerjesztették a tüzet, s itt, a pincében láthatók az utolsó szombathelyi kötélverőnek, Soós Lajosnak a munkaeszközei is. Rend nincs, és nem is lehet még ebben a harminc méter hosszú pincében sem, annyi az anyag.

Még 1978-ban határoztuk el a múzeumnál, hogy Cecén, Dégen és Vépen tájmúzeumot hozunk létre - meséli Kiss Kálmán, akivel együtt kanyargunk a zsúfolt tárgyak közötti ösvényen.

El is kezdtem a gyűjtést Sántha György gépészmérnök barátommal együtt. Vas, Zala és Győr-Sopron megye volt a vadászterületünk , itt kutattunk agrártörténeti emlékek után, de ezek egyelőre csak itt láthatók. 1980. január 1-jétől pénzügyi nehézségek miatt nem lehetett létrehozni a tájmúzeumot itt Vépen. A másik két helyen megnyílt még azelőtt. Most az a helyzet, hogy ők irigykednek ránk a sok szép anyag miatt, én meg irigykedek azért, mert nekik múzeumok van, sokan láthatják a tárgyaikat.

Mosolyogva mondja az utóbbi szavakat Kiss Kálmán, de érezhető: nagyon bántja a kialakult helyzet. Most csak azok tekinthetik meg a kiállítást Vépen, akik előre bejelentkeznek, mert a múzeum kiállítóremekké avanzsált tantermek másként nem látogathatók az intézetben. Pedig sok látogatót vonz a kiállítás, erről tanúskodik az emlékkönyv. A beírások mind a leg ek szintjén szólnak, elismerve az értékeket. (Nem tudom, akkor miket írnának bele, ha a kiállítóteremben lennének a pincében felhalmozott tárgyak is.) Való igaz, hogy a hely remek, hiszen az itt tanuló diákok láthatják a múltat, megismerkedhetnek a régi mezőgazdasági kultúrával, a külföldi diákok pedig a magyar mezőgazdaság történetét tekinthetik át. De mindez talán nagyobb nyilvánosságot is megérdemelne, nemcsak a mezőgazdasági szakemberek (vagy leendő szakemberek) figyelmét. Azon már gondolkodnak Vépen, hogy talán vándorkiállításokon mutatnák be az összegyűlt anyagot, a tablókat. Ez az ötlet nagyon jó. Csakhát egyszer visszakerül majd újra az intézetbe a kiállítás anyaga, s akkor megint két külön teremben lesz majd. A pincéből egy tárgy sem kerülhet fel. Pedig állandó, tágas helyet érdemelnének a felhalmozott értékek.