Múltidéző - Ilyen volt a kétarcú Rátót 1986-ban

Araszolgatva haladunk az udvaron; minden lépést meg kell fontolni, nehogy besüllyedjünk a vizenyős talajba. Egyébként van látnivaló bőven: a bejáratnál ütött-kopott karékpártároló áll, arrébb téglakupac pihen. Az egyik műhely mellett szerszámok, gépalkatrészek művészi rendetlenségben várakoznak jobb időkre.

Amott a szociális helyiségek. Betonjárda vezet bejárataikhoz. A mosdóból hiányzik a mosdókagyló. Az öltöző ablaka tárva. Ha be lenne csukva, akkor sem volna itt melegebb: üveg nincs az ablakkeretben, a vaskályha és a cső között pedig nincs összeköttetés. Csikkek a földön, törött tükör a párkányon. A fürdő mosdójában rozsda veszi körül a csapokat, a zuhanyzórészben pad áll keresztben. Az itteni olajkályhának sincs csöve.

Fotó: VN-archív

Karnyújtásnyira innen különféle építőanyagok fekszenek az udvaron. Megáztatta ezeket is az eső.

Továbbmegyünk. A klubhelyiség kívülről takarosnak tűnik s az ebédlő is. Tízméteres területen az enyészet és a rend birkózik egymással. melyik kerekedik felül?

- Ne a rosszat domborítsák ki - így az elnökhelyettes, Dancsecs József. A szöveget, amely megjelenik rólunk, átfogóbban kellene rendezni. menjünk be valahová, üljünk le.

Megfogadjuk a szavát. A meleg, tágas irodában folytatja:

- Ez a legrosszabb állapotban lévő telepünk, nem lenne szerencsés, ha erről ítélnének meg bennünket.

Nem erről ítélünk, hiszen tudjuk: a tsz az utóbbi időszakban komoly beruházásokat valósított meg majorjaiban. Fölújította az év elején a rátóti gatterüzemet, új csarnokot, szociális épületet létesített a rábagyarmati fűrészüzemben, s még sorolhatnánk. Tíz-tizenkét milliót költenek évente beruházásra. Az új rátóti műtrágyatárolót, a rábagyarmati növényvédőszer-raktárt is megemlíthetnénk. S persze a központi telep géptárolóját is. A tsz-nek hétszáznegyven tagja van; csaknem háromszázötvenen aktívak. Összesen száz alkalmazott dolgozik Gasztonyban, Rátóton, Vasszentmihályban, Rábagyarmaton, Csörötneken illetve Magyarlakon. S mindenütt van majorja a szövetkezetnek. A központi rátóti telepen éppen most készül egy újabb géptárolószín, s még ebben az évben fölépítik a kőművesek. Hatszázezerbe kerül. A tsz nyeresége egyébként tizennégy-tizenötmillió évente; a jobban gazdálkodók között tartják számon.

Éppen ezért érthetetlen a rátóti telep rendezetlensége. Az, hogy régi alkatrészek szanaszét hevernek a műhelyek környékén, a falakról hullik a vakolat. Emitt törmelék, amott még használható holmi árválkodik. Mindez nem anyagi kérdés.

A kovácsműhelynem Fülöp Kálmán szerelő így beszél erről:

- Parkírozni nem érünk rá.

Gondolom ez annyit jelent, hogy elég a dolguk a környezetre már nem futja erejükből.

Az elnökhelyettes azt mondja:

- Ott lépünk, ott teszünk, ahol nagyobb jövedelem várható.

Komondi István műhelyvezető pedig azt állítja:

- A központi telep megfelel a követelményeknek.

Elfogadhatók az állítások, hiszen ők dolgoznak itt?

Tétri Kálmán, a jákfai tsz elnöke a múltkoriban valahogy úgy mondta: a környezet milyensége az eredményekre is hat. Igaza lehet.

S például ezt igazolja ugyancsak a rátóti tsz-nek a Vasszentmihály közelében lévő telepe, amelyet Hurtik János, fiatal agrárszakember példásan vezet immár két éve. Rend, tisztaság, gondosság, igényesség a jellemző itt. Pedig sertéseket tenyésztenek. Van háromszázas, ezres istálló is. És még mi minden. a telep kiváló eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy a tsz tagjainak az idén átlagosan hatvanegyezer forint a jövedelmük.

A központi irodák, műhelyek környéke pedig rendetlen. Ki érti ezt?

- Megváltozik a helyzet itt is a közeljövőben - ígéri a harminchárom éves elnökhelyettes.

Higgyünk neki.