Massachusettsből Szombathelyre érkezett a Red Cliffe 1987-ben

Legutóbb a Red Cliffe nevű, negyvenöt tagú női kórus előadását láthattuk. Massachusetts államból, Cambridgeből utaztak hozzánk. Mindannyiuk egyetemista, a híres Harvardon tanulnak. Beverly Taylorral, a kórus vezetőjével, valamint két diákkal, Leslie Wilsonnal és Colleen Lannonnal beszélgettünk.

- Amatőrök vagyunk, csupán kedvtelésből énekelünk - mondták. A kórus átlagéletkora 20 év. Nemrég első díjar nyertünk az angliai Welsben. Kelet-Európában most léptünk fel először.

- Amerikából nézve milyen város Szombathely?

- Nagyon tetszik! - szögezte le határozottan Leslie Wilson. Sok olyat láttam, amit még sohasem. Gondolok a rendkívül változatos építészetre. Inkább érzem, mintsem tudom, hogy ennek a kedves városnak igen jelentős múltja van. Aztán a hangulata. Nehéz ezt megfogalmazni. Itt mások az emberek, a gyerekek pedig egyenesen imádnivalóak. Szeretem a zenét, a kórust, de a modern muzsika sem idegen tőlem. Kedvencem a Genesis.

- A Harvard rangos egyetem. Milyen érzés a diákjának lenni?

- Valóban nagyok a tradíciói. Azt nem tudom, hogy olyan nagyon tiszteletreméltó-e. Felvételi nincs, de a középiskolai tanulmányokat beszámítják. Az pályázhat eséllyel az egyetemre, aki négy éven át kiválóan végzett a gimiben.

- Hol tanult meg németül?

- Hát, otthon. Mikor megtudtam, hogy Európába jövünk koncertezni. Mondták, hogy németül egész jól el lehet boldogulni. Meglepődtem, amikor a szombathelyi koncert után több helybélivel találkoztam és igen jól beszéltek angolul.

- Lannon kisasszony járt már Európában?

- Sajnos nem és most tudom csak, mit vesztettem. Bevallom, Magyarországról sem tudtam semmit. Olyanok miatt izgultam, hogy miként kell majd itt viselkedni, hogyan fogadják a kórus produkcióját. Mélyen érintett a szeretet, az a rengeteg taps, amely kijutott nekünk a szombathelyi tartózkodásunk alatt. Erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon klassz!

- Beverly Taylor az egyetemen oktató. Szimpatikus személyiség. Több nyelven beszél, s mikor szóvá teszem, hogy nagyon ismerős az arca - elmosolyodik.

- Talán a televízióban láthatott, mivel a King Singers énekese voltam. - Most pedig menedzselem a világhírű együttest.

- Miből áll a Red Cliffe repertoárja?

- Népdalok, spirituálék, reneszánsz-latin egyházi művek és természetesen Bartók, valamint Kodály szerzeményei szerepelnek programunkban. Részben szakmai, részben turistaút a magyarországi. Tanulni jöttünk ide és megismerkedni az önök népével. Büszkék lehetnek országukra, mert amit mi láttunk belőle az nagyon szép. S úgy tapasztaltam, elég sok zeneértő él itt. Azok a művek kapták a legnagyobb tapsot, amelyek szakmai szempontból valóban magasabbrendűek, elsajátításuk csak kemény munka árán lehetséges.

- Találkozhatunk még a kórussal hazánkban?

- Mi nagyon szeretnénk ezt, de sok pénzt kell előteremteni. Az osztrák, az NSZK-beli és a magyar turné költsége 75 ezer dollár. A pénz felét a diákok szülei adták össze, a másik felét pedig a koncertbevételekből kell fedeznünk. Az egyetem nem ad támogatást a kórusnak, a régebbi tagok annál inkább. Valamennyiük véleményét és érzését tolmácsolom, amikor azt mondom: viszontlátásra!

A harvardi egyetem kórusa Fotó: VN -Archív

A köszönés már magyarul hangzott el. A kórusvezető és két diákja visszaigyekezett a Savaria Szálló éttermébe. Ahol is remek zenére táncolhattak az amerikai fiatalok, láthatóan jó hangulatban. Megtudtuk, hogy a Red Cliffe és más kórusok csereutazás keretében jutnak el hozzánk, a két ország kulturális kapcsolatai jegyében. E kapcsolatok vezérszólama a béke és a barátság. E nemes küldetésnek eleget is tesznek a hazánkban látogató és a tőlünk kiutazó művészeti együttesek, csoportok. Massachusetts állam messze van, de a zenei nyelv közös és általa egyre több a kapcsolódási pont.