Múltidéző - Megállt az idő a sági majorban

- A telep rekonstrukciója hat évvel ezelőtt fejeződött be - tájékoztat Kovács Lajos elnökhelyettes. Most újabb felújításra lenne szükség. A másik két telepen a legszükségesebb javításokat elvégeztük tavaly; biztonságos az üzemeltetés. Biztonságos, és ez a fő szempont. További korszerűsítésre nincs pénz.

A sági telep fönntartására az idén 150 ezer forintot szán a téesz; az elnökhelyettes szerint milliókra lenne szükség. Itt egyébként negyvenhárman dolgoznak Velner Péter telepvezető irányításával.

- Rosszkor jöttek - sóhajt a telepvezető. Valamikor ez a telep bemutatótelep volt. Nagyon sok külföldi látogatónk volt egy időben; az NSZK-ból, Ausztriából, a Szovjetunióból is érkeztek hozzánk mezőgazdasági szakemberek. Még tavaly is fogadtunk külföldieket. Most kissé tanácstalan vagyok.

Valamikor ez a telep bemutatótelep volt. Időközben a takarmány megdrágult, a gépek se lettek olcsóbbak Fotó: VN-archív

A fejőházban járunk. Eléggé elhasználódott, mondanám, de Velner Péter megelőz:

- A fejőházat is föl kellene újítani, a kétszáz férőhelyes borjúnevelőt is. Hiába: drága a takarmány, drágák a mezőgazdasági gépek, nem túlzottan gazdaságos a tejtermelés.

Nincs kétségem, igaza lehet.

Tovább megyünk.

- Azt a silót ott nem kellene lefényképezni - szól kollégámnak a telepvezető, s mondja a miértet is: - Ne lássák, hogy nem folyamatosan hordjuk a takarmányt.

Az egykori bemutatótelep valóban önmaga árnyéka; több helyen töröttek a karámfák, másutt pedig bedőltek. Ez persze nem pénzkérdés.

Nézelődésünk közben folyamatosan traktorzúgást hallunk a telep egyik bejárata felől. Úgy tűnik, mintha mozdulatlanul járna egy gép. Furcsálljuk azt is, hogy Velner Péteren kívül egy teremtett lélekkel nem találkozunk. Megtudjuk: kollektív értekezleten vesznek részt az emberek. A téma a tavalyi eredmény. A téesz egyébként a telepvezető szerint most leszálló ágban van (volt már négyszer kiváló, háromszor dicsérő oklevelet is kapott), ám most is nyereséges.

Odaérkezünk ama bizonyos traktorhoz. Még mindig berreg. Ám se benne, se a környékén nincs senki.

- Hát ez meg - kérdezzük - miféle szerzet?

Látszik a telepvezetőn, zavarban van. Néhány másodperc elteltével azonban válaszol: - Tudják, ez afféle örökjáró. Egymásra nézünk. Aztán elköszönünk. Beülünk a kocsiba.