Szegény vasi iskolák: Nem indult zökkenőmentesen a tanév 1990-ben

A gondok fő forrása természetesen a pénzhiány, amely már az új tanévre való nyári felkészülésre, az iskolákban ilyenkor szükséges karbantartási, felújítási munkákra is rányomta bélyegét – írta a Vas Népe 1990 szeptember elsején.

Ezért a 25 évvel ezelőtti karbantartást nem a szükség, hanem a rendelkezésre álló pénz motiválta. A legszükségesebb munkákat sem mindig tudták elvégezni. Sőt a szombathelyi általános iskolákban már a szokásos nyári festés is elmaradt! Megyénk városi iskoláira jellemző volt, hogy pénz hiányában a beütemezett felújításoknak csak a fele készült el. Valamivel jobb volt a helyzet a községi iskolákban, ezeknél a tanácsoknak sikerült annyi pénzt kiszorítani, hogy az indokolt munkákkal elkészüljenek. Megyénkben a már több év óta elmaradt iskola felújításokra minimálisan kétszázmillió forint támogatásra lett volna szükség.

A tizenkétmillió forintos költséggel felújított volt szovjet laktanyaiskola Szombathelyen. Fotó: VN-archív

Mindemellett 1990-ben azért sikerült befejezni néhány már megkezdett beruházást. Így Sárváron felújították a Dózsa György úti napközis konyhát. Bükön hat új tanterem és négyszáz adagos konyha készült el, a csepregi gimnáziumban megépült a négy új tanterem, Gyöngyösfaluban befejezték a tornacsarnok építését, s Oszkón két új tanteremmel gazdagodott az iskola. Szombathelyen ősszel befejeződött a Dózsa iskola felújítása, négy tanteremmel bővült a Latinka Sándor Szakközépiskola, és a tanács tizenkétmillió forintos beruházással átépítette a Huszár úti volt orosz iskolát, amely a Fürst Sándor Általános Iskola gondjait enyhítette.

Az új tanévben szinte minden iskola költségvetési hiánnyal bajlódott, az addig már bevezetett energia- és egyéb áremelések jelentős teherként nehezedtek rájuk. A többletkiadások általában a vásárlások csökkentésével, feladataik ismételt átrangsorolásával próbálták fedezni. Ám félő volt, hogy ez az oktató-nevelő munkaszínvonalának további csökkenéséhez vezet. A problémák nagyságát jól jelezte, hogy Szombathelyen a szükséghez képest 17 millió forinttal volt kevesebb a pénz az általános iskolák működtetésére.

Sok helyen – különösen a megyeszékhelyen – mindezt tetézte még, hogy az addig volt egyházi tulajdonban működő iskoláknak, kollégiumoknak új helyet kellett keresni, mivel az egyházak igényt tartottak jogos tulajdonukra. Csupán Szombathelyen 500 kollégiumi helyről kellett gondoskodni, ez több száz millió forinttal terhelte volna a tanács-önkormányzat amúgy is lapos pénztárcáját. A csökkenő gyermeklétszám miatt a pedagógusok sorsa is egyre bizonytalanabb volt. A pályakezdők helyzete a legrosszabb, sokan nem találtak maguknak pedagógusállást, s a napközis gyermekek számának folyamatos csökkenése miatt az ő nevelőikre is leselkedett a munkanélküliség réme.

Hiány volt viszont nyugati nyelveket tanító pedagógusokból, különösen a városi iskolákban volt rájuk nagyobb számban szükség.

Szó sem volt zavartalan tanévkezdésről, s csak remélni lehetett, hogy a problémák később nem fokozódnak az elviselhetetlenségig.