Volt egyszer egy Schola

A levélhez egy képet is mellékelt. A szombathelyiek tudják, az idősebbek emlékeznek a szomorú eseményre - kezdte az 1985 május 29-én megjelent cikk írója.

Hogy most mégis közreadjuk a küldött képet, annak két oka van. Az egyik, hogy a szőllősiek pünkösd vasárnap tartják hagyományos búcsújukat; a másik ennél is többeket érintő. A felvételen az a híres kórus látható, amely 1985-ben ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát. Igaz ugyan, hogy, a Schole Sabariensis ma már nem létezik, viszont számos tagja élt még Szombathelyen és a megyében, s mint azt a zeneiskola aulájában rendezett emlékkiállítás is igazolta: megyénk kultúrtörténetéből kitörölhetetlen.

Az énekkart, amelyet a Vigilia című folyóirat számára írt méltatás szerzői (Németh János - Varjas Győző) nagyon találóan emberorgonának neveztek, nyolcvan évvel ezelőtt dr. Werner Alajos alapította. A kitűnő karnagy Rómában tanult. Az énekiskolát abban a Hollán Ernő utcai műemlék épületben működtette, amely ma a Smidt-gyűjtemény otthona. Az említett tanulmány szerzői is írták, hogy a múzeum alapítója, a páratlan gyűjtemény létrehozója, dr. Smidt Lajos sebész-főorvos is alapító tagja volt az énekkarnak. Rajta kívül még számos orvos, rendőrtiszt, katona, tisztviselő, gyermek és felnőtt énekelt a Scholában.

A felvételen a híres kórus látható, amely 1985-ben ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát 
Fotó: VN-archív

Az énekkar már 1935 májusában országos körútra indult. Nagy sikerrel mutatkozott be Zalaegerszegen. Egy évvel később Szombathelyen rendezték meg a XXIV. országos dalosversenyt, amelyen hat és fél ezer énekes közül a Schola tagjai vitték a pálmát. A budapesti zsűritagok és az ide sereglett tudósítók a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak éneklésükről. Kiemelkedő szerepléseik egyike volt az 1937-ben a múzeum nagytermében rendezett ének-estjük. Ekkor mutatkoztak be először bíborszínű formaruhájukban. Werner Alajos nemcsak kitűnő karnagy volt, de maga is komponált. Egyik remek alkotása a Szent Márton miséje.

Még abban az évben meghódították a fővárost szereplésükkel. Nemcsak a Bazilikában, de a Zeneakadémia nagytermében is felléphettek. Sikereik nagy titka - a kitűnő mester irányítása mellett - a rendszeres, kitartó gyakorlás. Tudás, biztonság jellemezte az énekkart. Az Eucharisztikus Kongresszus zenei főszereplője a Schola volt, amely azután meghívást kapott Rómába. Sajnos, a háború közbeszólt: a világhír kapui bezárultak az énekkar előtt. Muraszombatban, nagyváradon, Kolozsváron szerepeltek utoljára, majd 1943 júniusában, Savaria alapításának 1900. évfordulóján díszhangversenyt adtak a városi kultúrteremben, majd a rádióban mutatkoztak be. Ezeken a rendezvényeken Kodály Zoltán is részt vett, aki elismerően szólt a később barátjává fogadott Werner Alajosról. Fennállásának 10. évfordulóját e képen látható templomban ünnepelte a Schola. Néhány hónappal később egy amerikai bombázó a földig lerombolta a templomot.

A nyocvan éve alakult, Szombathely zenei életében igen fontos szerepet játszott énekkar 1948-ban oszlott fel, illetve alakult át más kórussá. Werner Alajos akkor már a budapesti Zeneakadémia professzora. E kései, de el nem késett megemlékezést nemcsak azoknak szánták, akik részesei voltak a nagy zenei élménynek, hanem mindazoknak, akik fontosnak érzik kultúrtörténeti emlékeink megbecsülését. A Schola méltó rá.