Csernobil napjainkban - fotósorozat egy elhagyatott városról

A nukleáris katasztrófája 1986. április 26-ra virradó éjszaka 1 óra 23 perckor következett be az erőmű 1983-ben beindított negyedik blokkjában egy kísérlet során, amely a tudósok szerint nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megtanulják kikapcsolni a reaktort. Részben megsemmisült a reaktor aktív övezete, a levegőbe 190 tonna radioaktív anyag került, benne a blokk 140 tonna fűtőanyagából 8 tonnányi. A mintegy két hétig égő tűz folytán további veszélyes anyagok kerültek a környezetbe. A katasztrófa szombaton történt, még aznap értesítették róla Gorbacsov főtitkárt, a TASSZ hírszolgálat azonban csak hétfőn 9 órakor számolt be röviden a történtekről, azok után, hogy a robbanás helyszínétől 1600 kilométerre lévő Svédországban magasabb sugárzást mértek a megszokottnál, s a napokban uralkodó (déli) széljárás miatt tájékoztatást kértek a Szovjetuniótól.

Az Ukrajnában lévő Csernobil ma nem elhagyott város: állandó lakosai mellett az erőmű mintegy 2000 dolgozója lakik ott, akik kéthetes turnusokban váltják egymást: van öt bolt, étterem, templom, orvosi rendelő és még bár is. Az övezetbe is sokan visszaköltöztek idővel, de Pripjaty város üres. Itt megállt az idő: mindenfelé vörös csillagok, sarlós-kalapácsos címerek és a Szovjetunió dicsőségét magasztaló plakátok láthatók, de úgy tűnik, mintha épp csak elmentek volt az emberek egy rövid időre. Itt a játszótéren volt a legerősebb a sugárzás: 1800 mikroröntgen, miközben normális körülmények között 15-20 mikroröntgen. A beillesztett képekre kattintva megnézheti a teljes fotósorozatot a kihalt városról!

Európát sokkolta 1986. május elején a baleset híre. A kontinens nagy részét elérték a szennyeződött légtömegek. A reaktor vészleállításra használt grafitrúdjai hosszú időn keresztül elolthatatlanul égtek. Fennállt a veszélye, hogy a több ezer fokon izzó massza átolvadva az erőmű alapzatán közvetlenül lejut talajvíz szintjéig, és a Pripjaty folyón keresztül megmérgezi Kijev ivóvízhálózatát. Még a reaktor égésének időszakában evakuálták a reaktor 30 km-es körzetéből az összes települést, beleértve Pripjaty (45 000), Csernobil (12 000) és 94 kisebb település összesen 40 000 lakosát.

Közvetlenül a baleset után az erőmű körül egy 30 kilométeres szigorúan őrzött övezetet jelöltek ki. A 4500 négyzetkilométeres terület átnyúlik Belorussziába is, de a határai nem fedik le a ténylegesen szennyezett régiót. Erről a területről a szovjet kormány 36 órás késéssel kezdte meg a kitelepítést. Összesen 116 ezer embert evakuáltak, - akkor még azt mondták nekik, hogy átmeneti időre. Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egy százalékát távolították el.

Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg azóta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek: az ott dolgozók, valamint a mentésben részt vevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában, mára szakemberek 5-8 millió közé teszik a fertőzésben érintettek számát.

Magyarországon a tényleges hatalmat birtokló szocialista politikusok, az MSZMP vezérkara azt követően, hogy a sugárfertőzés első napjaiban a katasztrófa említését megtiltották az általuk ellenőrzött médiában, a hír napvilágra kerülését követően egyetlenegy dologra törekedett: a közvélemény megnyugtatására. Míg más országokban jódot osztottak, bent maradtak az emberek a lakásokban, tartózkodtak a friss zöldségek, saláták, tejtermékek fogyasztásától, Magyarországon szinte ugyanúgy ment minden, mint azelőtt. Az orvosok rögtön felfigyeltek a spontán vetélések, koraszülések, fejlődési rendellenességek megszaporodására, de komoly kutatások ez ügyben nem történtek. A gyermekek körében Magyarországon a csernobili katasztrófát követő időszakban jóval nagyobb mértékben terjedtek a rosszindulatú daganatos betegségek, különösképpen a leukémia. Feltételezhető, hogy bizonyos környezeti hatások és ezzel összefüggő genetikai károsodások miatt hamarabb úrrá lehetnek ezek a betegségek az akkor gyermek- és fiatalkorukat élő generációkon.

Az övezetben már idegenforgalom is van egy ideje: bejutni nem túl nehéz, az őrposztok száma az évek során jelentősen csökkent. A rendőrök ellenőrzik az igazolványokat, elmondják, hogy itt nem csak tréfából tették ki a "Veszélyes övezet" táblákat, aztán szabad az út. Kifelé már nehezebb: mindenkinek át kell mennie egy különleges fülkén, amelynek műszerei mérik a ruházat sugárszennyeződését. Aki "tiszta", az mehet, aki nem, annak több órás különleges tisztításon kell átesnie.

Az idegenforgalom a kilencvenes évek közepén kezdődött, akkor főleg kutatók keresték fel a környéket, de ma bárki elmehet, az egynapos út ára 450 hrivnya (12 ezer forint). Az utak népszerűbbek, mint akár az Odesszába vezetők, mivel Csernobil a világon egyedülálló úticél - mondják az utazási irodák. Mindez ökoturizmus címszó alatt megy, de az ökológusok nem túl lelkesek: szerintük az övezet továbbra is veszélyes, és látogatása akár súlyos betegséget is okozhat. 

Aki Csernobilba utazna, itt nézzen szét!

A fotósorozat további képeit megtekintheti ide kattintva!

Forrás: MTI, Klósz Ferenc weboldala, englishrussia.com