Tarka lepke, kis mese - arról, amit egyszer elrontunk

De most hagyjuk a nagy "bajúszos" embereket meg a kiöntenivaló ürgéket. Menjünk el inkább Hermann Hesse vezetésével az álmok házába, és ott ismerkedjünk meg "A nagy pávaszem" történetével.

Fotó: Unger Tamás

Az elbeszélő egy csöndes estén  gyerekkori emlékét idézi föl, amikor nagy vágyakozásában egyszer ellopta barátja lepkegyűjteményének legbecsesebb példányát, legféltettebb kincsét, a nagy pávaszemet - amely persze azonnal megsérül, pozdorjává törik a zsebében, ahova rossz lelkiismerettel belegyömöszöli. Hiába vallja be tettét, a tönkretett lepkét már nem lehet helyreállítani: "Ekkor tapasztaltam meg először, hogy semmit nem tehetünk jóvá, amit egyszer elrontottunk. Elmentem, és örültem, amiért anyám nem kérdezősködött, hanem csak megcsókolt, és békén hagyott." Megcsókol, békén hagy - gyönyörködik.