Pap és a gróf - Königmajer Károly emlékét is őrzik

Königmajer Károly haladó szellemű, irodalmat kedvelő pap volt. Kiváló szónoki képességgel rendelkezett, németül és franciául is beszélt. 1845-ben, amikor a korábbi plébános elhunyt, Deák Ferenc – aki rokonságban állt a Königmajer családdal – ajánlotta őt Batthyány Lajos figyelmébe. A gróf ki is nevezte a kegyurasága alatt álló nyőgéri plébániára.

Königmajer Károly nyőgéri esperes-plébánost 1847-ben Zala vármegye táblabírájává választotta, ő volt 1848-ban az egyházmegye papi gyűlésének a jegyzője. Lelkes híve az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak. Gróf Batthyány Lajos bizalmasaként ő volt a gróf később lázítónak minősített, Hegyfalun kelt levelének írnoka.

Az emléktáblát Orbán István esperes-plébános áldotta meg. Fotó: Helytörténeti Alapítvány

Később Königmajer Batthyány Lajos perében, a Soproni Haditörvényszéken is megjelent. Mentő tanú akart lenni, s elmondta: a sebesülten és rossz idegeállapotban Hegyfaluban fekvő gróf levelét „egynéhány gondolattal" kiegészítette, a gróf nevét is ő írta alá. Ám az osztrák bíróság mindebből csak annyit fogadott el, hogy Batthyány nem sajátkezűleg írta meg levelét.

A pap hű barát volt. 1849 januárjában az osztrákok által megszállt dunántúli területeken útiokmányok nélkül utazott Pestre, hogy értesítse Batthyány Lajost: eljárás folyik ellene.

Königmajer Károly a forradalom leverése után a volt honvédeket segítette, szükség esetén bújtatta, anyagilag támogatta. Fontosnak tartotta a halotti anyakönyvekbe is bejegyezni, hogy az elhunyt 48-as honvéd volt, s melyik ezredben szolgált. Később szép életpályát futott be. 1881-ben a sárvári kerület országgyűlési képviselőjévé választották, 1883-ban választott tribunici püspök, 1891-ben olvasókanonok lett. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter őt terjesztette fel a szombathelyi püspökségre, amelyet aztán Hidasy Kornél nyert el.

Az olasz gránittábla Batthyány és Königmajer bronz képmásával. Fotó: Helytörténeti alapítvány

A korabeli egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a nyőgéri plébániatemplom régi tornyát 1811-ben lebontották. Mintegy 72 szekérnyi építőanyagát gróf Batthyány Lajos apja saját céljaira felhasználta azzal, hogy amikor majd a tornyot újjáépítik, visszaadja. Azonban egy év múlva, 35 évesen meghalt. Fia akkor még csak öt éves volt. 1831-ben, nagykorúságát elérve kaphatta csak meg apai örökségét. Bár apja jólmenő uradalmat hagyott fiára, az átvételéig eltelt közel két évtizednyi rossz gazdálkodás következtében az leromlott, elhanyagolt állapotban volt, adósság terhelte.

Ilyen körülmények közt gondolni sem lehetett a templom harangtornyának újjáépítésére. Gróf Batthyány Lajos jó gazda módjára, alig hét év alatt úrrá lett az örökölt hatalmas adósságokon, stabilizálta anyagi helyzetét.

A gróf és a pap élete összefonódott. Gróf Batthyány Lajos és nyőgéri birtokának plébánosa, egyben bizalmasa lett Königmajer Károly a későbbi címzetes püspök és országgyűlési képviselő. Tiszteletükre most a nyőgéri templomtorony alatti belső térben emléktáblát avattak.

Az ünnepség szentmisével kezdődött, amit Orbán István kanonok, sárvári esperes-plébános mutatott be, majd az emléktáblát is ő áldotta meg.

Az emléktáblát a nyőgéri Dr. Lenarsich Imre Helytörténeti és Gyűjteményi Alapítvány állíttatta a Vas Megyei Közgyűlés és egy helyi vállalkozás támogatásával. Koszorút helyezett el rajta dr. Balázsy Péter megyei főjegyző és dr. Lendvai Róbert jegyző, a Nyőgéri Közös Önkormányzati Hivatal vezetője, valamint az alapítvány képviseletében Szabó Csaba, a kuratórium elnöke és Pécz Eszter kuratóriumi tag. Az emléktáblát a domborművek alkotója, Kondor János képzőművész, a Sárvári Nádasdy-Vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója leplezte le. Avató beszédet mondott dr. Lendvai Róbert nyőgéri jegyző, köszöntőt pedig Koszorús Ödön, a Vas Megyei Honismereti Egyesület képviseletében. A megjelenteket az alapítvány nevében köszöntötte Szabó Csaba, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az emléktábla elkészítéséhez hozzájárultak.