Olimpia

2016.08.28. 18:55

A hetedik helyek nyomában - Pars Krisztián, Ligeti Dániel és edzőik az olimpiai szereplésről

Szombathely - Lassan elcsitulnak a riói olimpia keltette hullámok, a sportolóknak és edzőiknek is volt már egy kis idejük feldolgozni a történteket. A két hetedik hellyel hazatérő vasi olimpikont, illetve az ötkarikás játékokon részt vett három edzőt kértük értékelésre.

Horváth Erika

A műtétje után rövidre sikerült felkészülés miatt a csúcsformától messze lévő olimpiai bajnok Pars Krisztiántól címvédésben nem, legfeljebb döntőbe jutásban reménykedhettünk. Nemcsak a 12-be, a nyolc közé is simán került be, végül hetedik lett.

- Egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy kihagyjam az olimpiát. Az edzések alapján tudtam, hogy legalább 75 méter ki fog jönni. Megmondom őszintén, 77-78-ban is reménykedtem, és ha kinn, Rióban engedett volna a derekam, akkor meg is lehetett volna. De sajnos nem engedett - idézte fel negyedik olimpiáját a Dobó SE klasszisa. - Amúgy is kínlódom vele, és most a selejtező előtt egy súlyemelőedzésen meg is rántottam. Itthon tükör előtt végzem a gyakorlatokat, ott nem volt, és egy picivel lejjebb mentem a kelleténél. Két napig válsághelyzet volt. Ha nincs ott Igaz Bálint, a gyúrónk, fizioterapeutánk, akkor talán még ennyit sem tudok dobni. És nagy kár, hogy a stadionban nem volt olyan jó a kör, mint ahol edzettünk - ott sokkal jobban ment. Összességében, bár nagyon kellett volna még két hét a felkészüléshez, sikerült az előző versenyeimből fakadó bizonytalanságokon túltennem magam, és a lényeget, a döntőbe jutást jól megoldottam. Majd ott is kihoztam azt, ami most kihozható volt - ezúttal a hetedik helyet. Ez volt a 14. felnőtt világversenyem, és a problémáim ellenére még ezen is ott voltam a nyolcas döntőben. Ez nagyon jó dolog. Ami a jövőt illeti, két-három versenyem lesz még az idén, aztán irány az Országos Gerincgyógyászati Központban dr. Varga Péter Pál, hogy megkonzultáljuk, mit lehet a derekammal csinálni. Azt gondolom, még ki kellene húzni műtét nélkül a jövő évi vb-ig. Ha más sérülés nem szól közbe, és a derekam enged - talán a gyógytorna, fizikoterápia és a nyújtás segít -, úgy érzem, vissza tudnék menni a 80-82 méteres szintre. Újabb négy évben gondolkodni most még túl hosszú lenne. Egyre nehezebb mindennap fájdalommal kelni és úgy edzésre indulni. Már nem vagyok 20 éves, nem regenerálódom olyan gyorsan, mint régebben. De ha tudjuk tartani az erőt, a sebességet, akkor menni fog.

 

Ligeti Dániel az örmény Levan Berjanidze elleni negyeddöntőjének elbukása után, de még most is tanácstalan  Fotó: MTI/Illyés Tibor

- Szerintem világrekord az, amit Krisztián maga mögött tudhat - mondta olimpiai bajnokunk edzője, Németh Zsolt. - Minden egyes világversenyén - beleértve a korosztályosakat is - döntős volt. Tizenhét éve ott van a top topban. Ezért is érdemes folytatnia neki és a kortársainak, mert jó átlaggal még mindig ott tudnak lenni az élmezőnyben. Még nem nőtt fel az új generáció, aki elharapná őket. Ami az olimpiát illeti, az előzmények után a hetedik hely elégedettségre adhat okot. Egyrészt Krisztiánnak idén hiányzott a versenyrutinja, másrészt az eddigiekkel ellentétben ezúttal nem a döntőre, hanem a selejtezőre kellett kiélezni a felkészülést. A kettőnek teljesen más a pszichológiája. A riói edzések alapján már biztos voltam a 12-be jutásban. A döntőben is jól kezdett, elsőre, másodikra, harmadikra javítgatott, de mivel sok edzés kimaradt, a bemelegítéssel, call-roommal, versennyel együtt mintegy háromórás programot még nem bírta végig. Lehetett látni, hogy az ötödik-hatodik sorozatban hiába akarta, merült le az elem, nem maradt benne elég szufla.

Németh László, a Dobó SE másik edzője irányította az utóbbi hónapokban a szolnoki színekben versenyző Kővágó Zoltán edzéseit - és ott lehetett vele Rióban is. A negyedik olimpián induló diszkoszvetőnek az ezüstöt hozó athéni játékok után sikerült újra döntőbe jutnia, hetedik lett.

- Nagyon elégedett vagyok, mert tudom, milyen mélyről indultunk. Szerintem sokat segített Zolin a közös munka, az, hogy nálunk beállt a sorba, fejben és technikailag is stabilabb volt, mint az utóbbi években, amikor nem tudta kamatoztatni a szuper képességeit - mondta az edző.

A Haladás VSE nehézsúlyú szabadfogású birkózója, Ligeti Dániel még nem igazán ocsúdott fel a vele történtek után.

- Egyelőre nem látom át az egészet, még kell egy kis idő - mondta a 27 éves birkózó, aki hetedik helyet szerzett a 125 kilóban. - Jó állapotban voltam, nagyon jó sorsolást is kaptam, úgy éreztem, ha mindent kiadok magamból, nagyobb esélyem lehet az éremszerzésre, mint eddig bármikor. Nem kellett selejtezőt birkóznom, az első papírforma-győzelem után már csak egy győzelemre voltam az éremmeccstől. Úgy gondolom, jó taktikával álltunk ki a grúzból lett örmény ellen. Én kreatívabb birkózó vagyok nála, de mivel ő 130 kilós, tilos volt birkóznom ellene, nem alkalmazhattam a kapaszkodást, ami az alaptaktikám, nem törekedhettem akcióra. Csak próbáltam előremenni, hogy megintessem. Intésekkel álltunk 1-1-re, a második menet második felében visszakaptam volna, és akkor 2-1 lehetett volna nekem. De borult a terv, mert a hatalmas test tolása közben aláestem. Persze, van nagyobb tragédia is a világon, mint egy olimpiai hetedik hely, de most még nehéz örülni. Vissza sem néztem a meccset, talán majd egyszer. Egy darabig még emésztgetem a történteket, szeptember végén pedig elmegyek egy oroszországi meghívásos versenyre - dühlevezetőnek és azért, hogy megmutassam, mennyit fejlődtem ebben a négy évben. És ha belevágok a következő négy évbe, hogy ilyen még egyszer ne történhessen meg velem, még öt kiló izmot magamra kell szedni. Amit viszont az én genetikám nem nagyon enged.

Ligeti Dani klubedzője, Veréb István nem a szőnyeg széléről, de a helyszínen a lelátóról figyelte a két szombathelyi szabadfogásút.

- Nagy és erős volt a mezőny, de nagyon jó sorsolást kapott mind a két fiú, Dani és a fiam is - teljesen reálisnak tűnt legalább az ötödik hely megszerzése mindkettejüknek. Ha a negyeddöntő sikerül számukra, biztos vagyok benne, hogy a győzelem utáni lelki plusszal a bronzmeccs már könnyebb lett volna. Óriási lehetőség volt előttük, de egyikük sem tudta kihasználni. Daninál elsősorban az volt a probléma, hogy még tíz kiló izom hiányzik róla, így nem tudta felvenni a versenyt a 130-135 kilóról érkező örménnyel. És voltak elkerülhető taktikai hibái is. Azért a hetedik hely sem tragédia. A fiam, bár már verte meg a venezuelait, hibázott, mert lehajtotta a fejét, ez okozta a vesztét. Voltak csalások az olimpián, de nem ezzel kell foglalkozni - persze jó lenne magyar képviselet a nemzetközi szövetség bíróbizottságában. A versenyzőknek tovább kell lépni, még komolyabban, még többet kell dolgozniuk, hogy ott leessenek a legjobbak között az olimpián is.

- A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) a visszaélések, nyilvánvaló csalások miatt három, ezeket feltáró bizottságot is létrehozott - tudtuk meg Németh Zsolttól, aki egyben a Magyar Atlétikai Szövetség egyik alelnöke is. - Egyrészt rettenetes mértékű az országváltás, ami tarthatatlan, már az Eb-k is tele vannak kenyai, etióp, stb. atlétákkal. Rengeteg a születési adatokkal való manipuláció is , főleg a korosztályos világversenyeken - erre is hoztak létre egy bizottságot. A harmadikat pedig a bizonyíthatóan csalt eredmények, teljesítmények vizsgálatára. Csak kalapácsvetésben egy-egy tucat olyan női és férfi versenyző indult, akik szintet teljesítve érkeztek Rióba, ez a fiúknál például 77 méter volt, és ott kiderült, hogy valójában csak 65 körül tudnak. Aki meg rendesen, csalás nélkül csinálja, annak itthon kellett maradnia. Azért történhetnek ilyenek, mert vannak országok, ahol csak a kvótaszerzésért olyan támogatást adnak a sportolóknak, hogy hosszú évekig, sőt életük végéig megélhetnek belőle.

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!