Tojásírás: motívumok csak tiszta forrásból

2017. április 09., 11:00 szerző: Tóth Kata fotós: Szendi Péter
komment
Bozzai - Babics Józsefné Erzsike harminc éve foglalkozik tojásírással. Dunántúli és erdélyi motívumokkal díszített, viasszal írt tojásai szemet gyönyörködtetőek és varázserejük van.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Gyertyát gyújt, aminek méhviaszt csepegtetett a tetejére, várja pár percig, hogy melegedjen a viasz és az íróka is, a tojásírás eszköze. Amikor felolvadt, máris viaszolja a tojást. Először rámázza, négy osztást, mezőt készít rajta, majd keresztbe is húz vonalakat, hogy nyolcmezős felület legyen a végeredmény. Utána kerül a tojásra a minta, éppen egy gereblyés.

A 68 esztendős Babics Józsefné Erzsikének harminc éve hobbija a tojásfestés - néhány tojást előkészített a találkozásra, olyanokat, amelyekről már csak le kell törölni a viaszt. Elárulja, általában az otthoni gáztűzhely mellett ír, rajzol a forró anyaggal a tojásokra, az azért jobb eredményt hoz, mint a gyertyaláng melegítette viasz a bozzai faluházban. Szabadkozik, hogy nem tökéletes a végeredmény, pedig percek alatt kerülnek szép, szabályos dunántúli és erdélyi motívumok az alapanyagra, a kifújt, megtisztított tojáshéjra.

Csak értékeset érdemes alkotni, hobbiként is csak maradandót, magyarázza Babics Józsefné Erzsike a bozzai faluházban. Az asztalon aranyvessző, a maga készítette, viasszal írt piros tojások, mögötte a falon hímzett gyapjúterítők, díszpárnák, függöny
Fotó: Szendi Péter

MUNKA ESTE, ÉJJEL

Ehhez hangulat kell, mondja Erzsike, aki neki sem áll a tojásírásnak, amikor nincs kedve. Éjjelente, ha minden elcsöndesül, kapcsol egy kis zenét, leül a sparhelt mellé. Persze nem fest mindennap: amikor bontogatja a szirmait a hóvirág, jellemzően akkor gondol először arra: tojást kell csinálni. Olyankor előveszi az üres tojásokat, a héjakat, amelyeket összegyűjtött addig az évben, és nekilát a munkának.

Korán megveszi a festéket, másfél-két hónapnál több ideje ugyanis nincs. Meglehetősen nagy, 3 ezer négyzetméteres kertje van, amelyben mezőgazdasági munkát végez, márciusban-áprilisban az már jócskán ellátja tennivalókkal. Van azért segítsége, de a veteményezés, a fűnyírás és a kapálás gondja leginkább rá marad. Virágokat is ültet, saját magának, és mivel ő díszíti a bozzai templomot, oda is sokat szán. A hobbi tehát nála idő kérdése: húsvétig jó, ha néhány hímes tojást elkészít még. Az eddigieket meg már majdnem mind elajándékozta. Igaz, egy tojásfával és sok virággal már készült az idei ünnepre.

 

ÍRÓKÁZÁS, FESTÉS

A sima viasz nagyon merev lenne, állítja: a méhviasz jobban alakítható a gicével. De mivel az eredeti halvány, többszöri melegítés kell, és az, hogy kormot tegyen a viaszhoz, ha sötétebbet szeretne. A gicének annyi neve van, mint a csuda. Vidékenként más és más. Hívják írókának, kandénak, kesicének is. A segítségével lehet a forró viasszal írni, rajzolni a tojásra, aminek a belsejét előzőleg ki kell fújni. A festés lényege a következő: a forró méhviaszba mártogatva az írókát, felviszi a mintát a tojás felületére. Ezután langyos festékfürdőbe teszi a tojást. A viasszal fedett részt nem fogja be a festék. Ezután le kell olvasztani a viaszt, alatta látható marad a tojás eredeti színe, ez adja a mintát.

Fontos tudni: szennyezettel soha, mindig csak tiszta tojással szabad dolgozni, amit érdemes ecetes vízbe áztatni. Hajszálvékony repedések sem lehetnek rajta - különben a nyomás hatására szétmegy. Ha picit is meg kell súrolni a tojást, akkor hiányosan fogja be a festék. A méret nem számít, a színek igen: a fehérebb alapszínűek jobban mutatnak, de mindenkinek más az ízlése.

Húsvéti piros és zöld tojások létrás, lóherés, virágos mintákkal
Fotó: Szendi Péter

LÉTRÁS, GEREBLYÉS

Malonyai Dezső 1911-ben kiadott könyvét mutatja Erzsike: A magyar nép művészete címűt - abban szokott utánanézni a mintáknak, az a tiszta forrás. Erdélyi és magyarországi minták vannak a kötetben - a dunántúliak a kedvencei. Télen, ráérő idejében az egyes járásokra jellemző motívumokat nézegeti benne. A kiterített mintákat viszont nem kedveli. A legjellemzőbb motívumok a Dunántúlon: a létrás, a dobköteles, a gereblyés. Az erdélyiek közül egy viszonylag egyszerűt, a töltött rózsásat emeli ki, valamint a meanderest és a szívest. A hosszú évek során keveredtek a minták, világosít fel. És hozzáteszi: az ember nem utánozza örökösen a másikat, hanem kitalál új dolgokat. Ő például a hímzésmintákból merít sokszor. A hímzés ugyanis a tojásfestés mellett a másik hobbija Erzsikének. De míg a hímzésnél hónapokig kell várni a kész-élményre, addig a tojás hamarabb szerez örömet, vallja be. Az alkotásaival regionális kiállításokon is részt vesz - a sárvári népi díszítőművészeti szakkör vezetője, a Népművészet Ifjú Mestere a nővére, Varga Mária, aki sok mindenben inspirálja. Ő tanította arra: csak értékeset érdemes alkotni, hobbiként is csak maradandót. Hímzett vasi gyapjúterítőket, díszpárnát, függönyt mutat a tojásokon kívül Erzsike, aki amerre jár, mindig szerez be könyveket; kiállításokról, előadásokról, múzeumokból tojásmintákat. (A legféltettebb kincseket, azt, hogy különböző színeket hogyan lehet létrehozni, nem mindig mutatják meg.) Erdélybe kétszer vitte el a sorsa, de ott tojásfestőkkel és hímzőkkel nem nagyon találkozott.

 

VARÁZSEREJÜK VAN

Az írott tojásoknak külön jelképrendszere van. Minden vonalnak megvan a maga jelentése, például a meglocsolt lány és a locsoló legény között. A gereblyés motívum azt fejezi ki, hogy a lány értékeli a locsoló szorgalmát. Az ujjas minta: értékes; az óvó, segítő, gondoskodó kéz duplán fejezi ki a szeretetet. Erzsike készített már Mária-tenyerest is - ott az egész kéz, sőt a kéz duplán szerepelnek. Akinek ilyet adunk, azt a Szűzanya oltalmába ajánljuk. A virágok metszetükben szerepelnek a tojásokon, utalhatnak a környezet szépségére.

Vannak rontáselhárító, pöttyös tojások. Mutat létrás mintájút is: hét létrafokot kell megtenni és különböző erényeket gyakorolni ahhoz, hogy a mennyországba jusson valaki. A gereblyemotívum azt jelezheti: jön a tavasz, éled a természet. A négylevelű lóhere, a patkóminták szerencsehozók. A haragosunknak fenyőágast kell adni a békülés jeleként. A fiatal házasoknak életfásat. A lényeg: a hímes tojások díszei olyan mágikus ábrák, amelyek eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítették. A bozzai tojásíró asszony pedig, ha valaki kéri, szívesen átadja a tudását. Szerinte türelemre és gyakorlatra van szükség, meg némi kézügyességre, hogy csodák szülessenek a kezünk nyomán.

Tóth Kata

2017. április 09., 11:00 szerző: Tóth Kata fotós: Szendi Péter

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...