2016.07.25. 18:20
Pazarlás folyik a hazai csapokból
Gyakran tapasztalhatunk mértéktelen vízpazarlást a magyar háztartásokban, mintha ingyen adnák, és a készletek kifogyhatatlanok lennének. Takarékoskodni kellene, de hogyan?
Két lehetőség kínálkozik: először az egyszerűbb, a beruházást nem igénylő, víztakarékos viselkedéssel (például nem folyatjuk fölöslegesen a csapokat), másodszor a víztakarékosság megvalósítására alkalmas, de beruházást igénylő berendezések megvásárlásával.
A víztakarékos viselkedéshez a fegyelmen kívül nem kell semmi más, a beruházáshoz viszont ennél lényegesen több pénz is kell, amiből mindig kevés van. De akkor mégis mit csináljunk? Ne mosakodjunk, ne igyunk vizet, vagy netán ne öblítsük le a WC-t?
Nem erről van szó! Hasznosítsuk az esővizet, valamint a mosásból és a fürdésből származó másodhasznosított vízzel öblítsük le a WC-t. Kevesen gondolnak arra, hogy a leöntés az egyik legnagyobb vízfogyasztónk.
A zsíros mosogató- és az újra hasznosított fekáliás szennyvizet el kell vezetni a közcsatornába. Erre is ismeretesek már költséges hasznosítási eljárások, de most foglalkozzunk a legegyszerűbb megoldásokkal.
EGYSZERŰ SZŰRÉS
Nagy lehetőséget kínál a gyakorlatban is megvalósult esővíz-hasznosító, automatikus locsoló berendezéssel, ahol például a többletigényt nem hálózati, hanem kútvízzel pótolják. A hálózati víz felhasználása drága és értelmetlen, többletcsatornadíjat jelent, amit így jelenleg még - reméljük, hosszú ideig - el lehet kerülni.
A mosdási, zuhanyzási és a mosógéptől származó elfolyó vizek WC-öblítő vízként minden különösebb tisztítás nélkül egyszerű szűréssel még kiválóan megfelelnek. Ehhez különféle szeparált nyomó- és csatornahálózatot kell kiépíteni. Arra is rájövünk egyszer, hogy a kis kút, kerekes kút kényelmetlen volt, de legalább nem került pénzbe. Lehetséges, hogy a házi vízellátó rendszerek újra reneszánszukat fogják élni?
Nézzük meg, hogy a környezetbarát megoldáshoz hányféle vízhálózat szükséges: hálózati nyers víz, kezelés nélkül a főzéshez (1), részlegesen lágyított víz a mosakodáshoz, fürdéshez és a mosáshoz (2), újrahasznosított fürdővíz a WC leöblítéséhez (3), hasznosított esővíz a kertlocsoláshoz, szükség szerint kútvíz-kiegészítéssel (4). Első pillantásra soknak látszik, de ezek kellenének, továbbá egy föld alatti esővíz-, illetve egy fürdővíztartály. E beruházás felére csökkentené a vízköltségeket.
Ismertek olyan többtartályos rendszerek is szűrőberendezéssel, amelyek költségesen, de közel ivóvíz tisztaságúra tudják szűrni, lebontani, kondicionálni a vizet, kivéve talán a szennyvizet.
Vannak viszont olyan többfokozatú újrahasznosító berendezések, amelyekkel a házi szennyvizet jó minőségben, többfokozatú tisztítással például WC-öblítésre, takarításra, autómosásra megfelelő kialakítással újra felhasználhatóvá lehet tenni, és így jelentős hálózati friss vizet lehet megtakarítani. Jó példa a többfokozatú, blokkosított szennyvíztisztító rendszer, amely 600-15 000 liter/nap szennyvíz kezelésére alkalmas. A berendezésnél három fokozatban, előszűrés, biológiai kezelés, biológiai aktív iszap eltávolítása, UV-szűrés után a tisztított víz az utolsó tartályban gyűlik össze, ahonnan szükség szerint felhasználható.
AMIT AZONNAL MEGTEHETÜNK
Spórolhatunk kizárólag céltudatos életmódváltással. Közismert, hogy fürdés helyett zuhanyzással, a csapoknak a szappanozás idejére való elzárásával, energiatakarékos légbuborékos zuhanyfejek alkalmazásával, csöpögő csapok megjavításával, stoppos WC-öblítéssel és számos hasonló, de még fel nem sorolt praktikával is jelentős eredmények érhetők el.
Valamikor a teljes vízfelhasználás kielégítése ingatlanonként helyi kutakból származott. Egyre inkább vizsgálni kell a decentralizált, szolgáltatótól független vízellátási megoldásokat, különösen a saját kút használatát. Ez a szolgáltatóhoz képest mindenképpen olcsóbb. Ha van rá lehetőség, végeztessünk próbafúrásokat telkünkön.