Forma-1-es mangalicák - Baumgartner Zsolt nem versenyautóban utazik

2017. január 06., 11:16 szerző: Kovács Ágnes
komment
Állunk Baumgartner Zsolttal és fotós kollégámmal Alsóújlakon a mangalica telep nagy karámjának kerítésénél. Belátjuk az egész hatalmas területet, le a domb aljáig, az erdős rész széléig. Az állatok érdeklődve szimatolják a kamerát, barátságosak, figyelmük megoszlik köztünk, és a feltúrt talaj között, amiben számomra rejtélyes módon időnként találnak valami ehetőt. Aztán váratlanul megugrik az egyik, a többi utána, és az egész díszes társaság elnyargal a telep másik vége felé, miközben a karám területéről egyre több állat száguld utánuk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Kérdően nézek a gazdájukra. Ez a falkaszellem, mondja, egy megriad valamilyen zajtól, aztán a csorda indul utána. Mutatja, hogy a mangalicák között vannak hatvan kilósok, azokat már nem verik el az etetőtől a nagyobbak, és vannak tenyészállatok, egészen száznegyven, százötven kilósig. Tanulok tovább. Évente kétszer ellenek az anyadisznók, s amikor a szaporulat eléri a hatvan kilót, akkor kerülnek be ide, és gyakorlatilag a vágássúly elérésig tartózkodnak itt. Nagyjából tizenöt hónap, amíg elérik ezt a súlyt.

Fotó: Timár Gergely

Az állomány tiszta, csak szőke és vörös mangalicák találhatók meg a telepen, ezek váltak be a legjobban, s ezekkel a fajtákkal tudták elérni a legjobb hús zsír arányt, mondja Baumgartner Zsolt. Akiről az emberek többségének a forma-1 és a Renault márka jut először az eszébe. Ő az egyetlen magyar, aki versenyezhetett ebben a kategóriában, s a lehetőségekhez képest nem is eredménytelenül, a 2004-es Forma -1-es amerikai nagydíjon pontszerző volt. Kérdezem, mi maradt meg a versenyzői múltból?

Közben a mangalicák kiszáguldozzák magukat, mi pedig visszatérünk az autóversenyzés varázslatos világából a nem kevésbé csodálatos állattenyésztés világába.

Fotó: Timár Gergely

A Baumgartner féle mangalica tenyészet gyakorlatilag egy nagy olasz, és egy kisebb szlovén céggel áll kapcsolatban, ez évi ötven-hetven darab állatot jelent a szlovének esetében, míg az olasz partnernek közel ötszáz darabos állományt adnak át évente. Közben sétálunk a hatalmas karám mentén. Itt középen szokott a vágáshoz a szelekció zajlani, mutatja Baumgartner Zsolt, itt zajlik az egyedi mérés, válogatás. A jövő hétfői vágásra, itt hajtják meg a tenyészállatokat, az egyik részen beterelik a karámba, ahol van egy egyedi méréspont. Ott mérik és jelölik a megfelelő súlyú állatokat. Amelyik súlyhatár alatt van, az mehet vissza. A vágást megelőzően kapják meg a partnertől a specifikációt a vágáshoz és daraboláshoz. Amint a kamion megérkezik Olaszországba, nagy része a terméknek begyártásra kerül, a sonka „abstart” érlelésre megy, a tarja pedig Olaszországban két éve a legjobb tarja lett a „Gamberorosso” megmérettetésén a Baumgartner féle alapanyagból. A minősítés során alapjában véve a készterméket értékelik, de ez által magát az alapanyagot is ,minősítik. A díjnyertes termék érlelt, kötözött, hálós tarja, amely speciális módon van befűszerezve. Hat hónap alatt érlelik, míg a sonkaféléket minimum tizenhat, maximum huszonnégy hónapig.

A mangalicatenyésztést annak idején Baumgartner Antal, Zsolt édesapja indította el. Kezdetben Rum környékén foglalkoztak tenyésztéssel, aztán átkerült a telep Alsóújlakra, a 8-as út mellé.

Fotó: Timár Gergely

A tenyésztést továbbra is Baumgartner Antal tartja kézben, Zsolt pedig a kereskedelmet, az Olaszországból visszahozott kész termékek, és az élő állatok forgalmazását.  A szlovén partnerrel is ő vette fel a kapcsolatot. Vas megyéhez valójában Baumgartner Antalt egervölgyi szülőfaluja köti, ahol gyerekkora nagy részét töltötte. A nagyszülők már sajnos nem élnek, de nagyon sok ismerős, barát él Szombathelyen, és Alsóújlak környékén. Az alsóújlaki helyszín kiválasztását nem a dél-európai útvonal kézenfekvősége indukálta, sőt inkább arra igyekeztek figyelni, hogy megfelelő növényzet válassza el az úttól az állatokat, hogy meg legyen a nyugalmuk.

Alsóújlak azonban nemcsak a telep helyszínét jelenti, hanem adja a nem túl népes, de tökéletesen elegendő, és remekül helytálló csapatot is.  A három fős személyzetet a telepvezető Koós Krisztián és a testvére alkotják, kiegészítve Berta Istvánnal, aki részben karbantartó, de ha kell, segít leválogatni az állományt, és etet is ha kell. A telep kezelhető, átlátható, ők pedig helyben vannak, ha bármi gond van, azonnal lehet rájuk számítani.

Készen vannak a fotók, készen van az interjú, Baumgartner Zsolt pedig szemmel láthatón gondolatban már máshol jár. A spanyol kamionnál, a zöldben egyelőre gondtalanul bóklászó huszonegy vaddisznónál, én pedig nem kérdezem meg, hogy melyik az élvezetesebb, és egyben fárasztóbb sport, az autóversenyzés, vagy a vaddisznó hajkurászás.

 

A cikk teljes változatát elolvashatja a Prémium magazinban. Kattintson!

Kovács Ágnes

hozzászólás
2017. január 06., 11:16 szerző: Kovács Ágnes

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...