Jakab-Köves Gyopárka és a konok hűség

A négy gyerekes anyuka hatalmas kutatómunkát végzett az elmúlt évek alatt, főleg éjszaka, mikor a család már lepihent, mert akkor volt szabadideje. Kitartásának, szorgalmának most érik be a gyümölcse, köteteit kiadják, konferenciára hívják.

Jakab-Köves Gyopárka négy gyermekes anyuka, írói munkássága mellett szerteágazó tevékenységet folytat. Úgy véli: „A boldogságot sem önmagáért keressük, mindig mások megsegítésén dolgozunk együtt, ez adja a közösség igazi erejét„. Fotó: Szendi Péter

Most hétvégén az ELTE Eötvös Collegiumban tartandó Történelmi emlékezet, szociográfia és fikció a mai magyar prózában című konferencián beszél az identitás méltóságáról.

- Egyszer írtam egy tanulmányt Kontra Ferenc négy könyvéről a Drávaszögi keresztekről és az Idegen-trilógiáról , amely a Magyar Naplóban megjelent. Ezért megkerestek, hogy az Idegen második kiadásának utószavaként szerepelhetne-e a tanulmányom vonatkozó része. Így kerültem a konferenciára is. A szerző átélte a délszláv háborút, ír a bombázásokról is. Szép választ ad az etnikai ellentétekre, a 20. század történetére: azt mondja, hogy megbocsátással lehet túljutni a nehézségeken.

Gyopárkának az idei könyvhétre jelent meg Az Istenhegyi fogadó című novelláskötete, majd annak bemutatója után kézbe vehette A konokok című regényét is. A két könyv egyszerre kapott támogatást.

- A novelláskötet az utolsó pillanatig formálódott a Magyar Nyugat Könyvkiadónál, válogattam, míg megjelent. A konokok regény kézirata már 2008-ban kész volt, mentem vele kiadótól kiadóig. A Magyar Napló volt az, amelyik érdemben foglalkozott vele, pályáztatták, most sikerült kiadni. Támogató volt a Dunántúli Református Egyházkerület is.

- A konokok megírása előtt két falu történetét kutattam. A regény 1648-ban kezdődik, majd négy generáció családtörténetét követve 1724-ben ér véget. Ez az az időszak, amikor komolyan elindul az ellenreformáció, amelynek a Felvidéken és Dunántúlon élő reformátusok voltak a célpontjai. Nem a konfrontációt kerestem, hanem azoknak az embereknek a sorsát szerettem volna megmutatni, akikét megismertem a levéltári kutatások során. Etén, ahol laktunk Komárom-Esztergom megyében, az előszobában volt a levéltári anyag, szóról szóra elolvastam minden anyakönyvi kivonatot, jegyzőkönyvet, pénztári főkönyvet, és kijegyzeteltem. Egyrészt az érdekelt, hogy milyen a történelem alulnézetből. Mit élnek át azok, akiken átfut a történelem, akik úgy érzik, nem alakíthatják a sorsukat, mégis teszik a dolgukat. Hősökké válnak, anélkül, hogy tudnának róla, hiszen évszázadokra megalapozzák az utódok életét. Az a tartás, amit én „konok hűség"-nek hívok az utódok lét-alapját teremti meg. Másrészt nagyon érdekel az ember maga, ezért közhelymentesen igyekeztem írni a kapcsolatokról, a boldogságkeresésről.

- Milyen érvényes dolgokat lehet mondani ma ebben a témában a bizonytalannak mondott, úgynevezett rohanó világban?

- Sokszor rossz céljaink vannak, illuzórikus az a boldogság, amit magunk elé képzelünk. Csak csalódás érheti azt, aki rossz minta után szalad. Tévúton járunk, ha a külsőségeket hajszoljuk, és nem az emberi kapcsolatok fontosak. A konokok a közösség regénye, ami a családon túli helyi közösség érvényes életmintáját, megtartó erejét adja az embernek. Megmutatja, milyen házasságban élni a nehézségekkel együtt , milyen az életveszélyeken túl is felvállalni, ami fontos. Az emberek csak addig tudják megtartani a méltóságukat, amíg azt felvállalják.

- A regény nem pesszimista. A kegyelemről is szól, ami minden válságon túl ott van, ez a személyes meggyőződésem. A boldogságkeresésre is ez a válasz, a kegyelem.

- A konokok olyan példát ad, ami érvényes lehet a saját életünkre is. Egy rég letűnt korban játszódik, de ráismerünk a saját életszituációnkra. Egy olvasóm azt mondta, mikor elkezdte a könyvet: Mi közöm ehhez? És mikor a végére ért azt gondolta: Jé, hát ez én vagyok. Akkor már nincs baj, ha az olvasó magára ismer.

Rá kell hagyatkoznunk arra, hogy van értelme az életünknek, és ez előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ez nem tétlen várakozás, hanem értelmes és szorgalmas élet – mondja Gyopárka, aki hétvégén egy másik konferenciára is utazik, a Kárpát-medencei református Nőszövetségek vezetősége találkozójára, ahol egy decemberi imanapot készítenek elő.